Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A feltételezett adatok után az első biztos utalások a pécsi hadapród évekre esnek Krleza magyar nyelvtudását illetően. Leszámolásom velük (Moj obracun s njima) [11] című vitairatában beszél arról, hogy a pécsi tartózkodás idején (1908—1911) lefordította horvátra Petőfi művét, Az apostolt, amely — mint írja — ,,. . . döntő, szinte végzetes fontosságú hatást gyakorolt rá . . [12] s itt szól arról is, hogy „Petőfinek a farkasokról írt verse . . ." volt ,, . . . az első mély serkentés . . ." amelynek hatására írni..." kezdett [13]. Aligha kétséges: a magyar irodalommal való rendszeres, irodalomtörténeti igényű ismerkedése nem Petőfivel kezdődött. Bár nem ismerjük a pécsi hadapródiskola tantervi előírásait az egyes tárgyak keretében oktatott tananyagot illetően, de szinte egész bizonyos, hogy a régebbi irodalomról éppúgy képet kaptak a növendékek, mint mondjuk Petőfiről vagy Vörösmartyról. A Krizsovec Iván című elbeszélésbeli magyar irodalmi utalások egészen bizonyosan Krleza személyes hadapródélményeihez kapcsolódnak, Kisfaludy Mohácsát, a Szigeti veszedelem strófáit és Vörösmarty hexametereit ő maga is „magolta", hisz a hadapród iskola követelményrendszere ezt meg is kívánta [14]. Az is valószínű, hogy itt találkozott először a Halotti beszéd szövegével, Balassi néhány versével, s a felvilágosodás egy-egy képviselőjének műveivel csakúgy, mint Garay János, Eötvös Jófcsef, Jókai, Szigligeti, Arany János nevével [15] Az aztán már törvényszerű volt, hogy az irodalmi ambíciókat is hordozó hadapród Krleza Petőfi fordításához kezd, az meg méginkább, hogy majd Pestre kerülvén, a Ludovikán már felfigyel a század új magyar irodalmi törekvéseire is, mindenek előtt Ady Endre lírájára. Azt már megírtuk más helyen, hogy a Ludovikán eltöltött két esztendő alatt a Galilei-kör és a polgári radikalizmus, elsősorban Jászi Oszkár vonzáskörében figyelhetett fel először Adyra [16], amelynek szükségszerű következménye volt aztán a Nyugat-^korszak irodalmának szélesebb körű megismerése. Naplójegyzeteiből tudjuk, hogy 1915-ben — hosszabb idő után — újra Pestre látogat, s felveszi a kapcsolatot Kosztolányi Dezsővel, akit a „Világ" szerkesztőségében keres fel, s akivel a kortárs magyar irodalom problémáiról vált szót: „Pesti kirándulásom benyomásait (1915) sohasem jegyeztem fel. A Világ szerkesztőségében zöldernyős lámpák. Kosztolányi rezignált, akárcsak Jus sok évvel később, Ljubljanában. Azon siránkozik, hogy a magyar civilizáció még mindig kompromittáló módon nyomorúságos helyzetben van. »•Senki sem olvas semmit, senkit semmi sem érdekel az operetten és a legvulgárisabb komédiákon kívül. Semmi! Ha pesti (főként izraelita vallású) széplelkek nincsenek, nem is volna senki. A magyar zsidóság az egyedüli garancia a magyar irodalom létezésére. Ki tferemtette az Ady-kultúszt? Ki olvassa Babitsot? Két-három prostituált nő, ez a magyar líra egyetlen publikuma«. így beszélt Kosztolányi 1915-ben . . ." [17]. Egy évvel később, már a harcteret megjárva, újra Pesten tölt néhány napot, s most már csak természetes, hogy ismét Kosztolányihoz látogat el, melyről szintén a fenti naplórészlet tanúskodik: „ . . . Galíciából visszatérőben, budai lakásán beszéltem vele, amikor is elmondtam neki, mi történik a fronton, hogyan folyik a harc saját rutén polgára214