Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

ink, mint hazaárulók ellen, s a társalgás ideges párbeszéddé változott" [18]. A naplójegyzetek szűkszavúsága ellenére okkal feltételezhető, hogy ez a kapcsolat egyszerre volt ösztönző és segítő tényező a kortárs magyar irodalom megismerését illetően. Másként mivel magyarázhatnánk, hogy 1916-ban, egy (Bori Imre is idézte) [19] napló jegyzetben az Adylíra lényegét ily találóan megközelíti: ,, . . . Ady Hunniája a mai magyar valóság képlete . . ." [20]; s hogy 1922-ben Babitsot a magyar nyelv virtuózának nevezi, s a „nagy tehetségű fiatal Móricz Zsigmondról" beszél?! [21]. A magyar irodalmi tájékozódás, illetve a magyar irodalom iránti érdeklődés ezt követően Krlezánál 1922-ig csaknem töretlennek látszik. 1918-as publicisztikájának jelentős hányada magyar tárgyú, a magyar események figyelemmel kísérésének dokumentuma [22]. 1919-ben azonnal reagál Ady halálára, alighanem az első, s tán egyetlen külföldi nekrológot írja meg, amelyben megint csak az Ady-líra leglényegét képes látni-érzékelni [23]. Arról is tudunk, hogy 1918-ban ismét egy rövid pesti utazást tesz [24], s naplójegyzeteinek újabb részleteiből kiderül: Katona Bánk bánjának fordításával foglalatoskodik [25]. 1922-ben pedig megfogalmazza a már idézett Petőfi i Ady dva barjaka madjarske knjige (Petőfi és Ady a magyar irodalom két lobogója) című tanulmányt, amely egyfelől a magyar irodalmi progresszió Petőfitől Ady ig ívelő szakaszának felvázolása, másfelől viszont egy igen figyelemre méltó áttekintés a magyar irodalom egészéről. A megírás közvetlen indítékairól, illetve alkalmáról már korábban szóltunk: a Nova Evropa Horthy-ellenes számának egyik fontos írása volt ez az összegezés [26]. De más ok is vezérelhette az akkor már magát a szocializmus eszméivel elkötelező Krlezát, nevezetesen az, hogy a korábbi, főleg a Khuen—Héderváry-korszak idején és azt követően Horvátországban kialakult egyoldalú magyarságképet módosítsa. [27]. Hogy egy ilyen indítékkal számolnunk kell, azt egy 1918-as naplóbejegyzéssel is bizonyíthatnánk: „A magyarokról — írja — egészen más szempontból kellene beszélni, mint ahogy azt nálunk szorgalmazzák. Nekünk fogalmunk sincs a magyarokról. Velük életünk végéig dolgunk lesz, a magyarokat meg kell ismerni" [28]. De idézhető a tanulmány ama néhány sora is, amelyekben az 1848-as magyar forradalom és szabadságharc objektív horvát méltatásának hiányáról beszél. „A magyar negyvennyolcról — írja — nálunk igen keveset írtak tárgyilagosan, s azok a művek, amelyek ezt a korszakot vizsgálják, szinte mindig az ún. nemzeti front szűkebb nézőpontjáról fakadtak" [29]. Az idézett tanulmányban irodalmunk történeti áttekintését a Halotti beszéd méltatásával kezdi. Szinte minden lényeges adatot közöl a szöveggel kapcsolatosan, az 1200 körüli keletkezés tényét csakúgy, mint azt, hosy ez az első magyar nyelvű irodalmi emlék, amely egy latin nyelvű kódex lapjain maradt fenn. Egyetlen mondata is elárulja: mennyire tisztában van e szöveg irodalmi értékével; a magyar középkor hangulatának tükröződésére érez rá, amikor ezt írja: „Ez a régi latin kódexben fennmaradt nyelv keményen és csodálatosan hangzik, a sötét középkor szólal meg általa." De folytatja is az elismerő interpretációt megjegyezvén, 215