Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)
gáló értelmezését adja a bölcsesség fogalmának, s a vele kapcsolatos tevékenységeknek. Érdemes összevetnünk a két típusú értelmezést. A bölcsességet az erények között elszámolok, így Rimay is csak a képi elemek, a jelmotívumok megfejtését, értelmezését vállalják, s az erkölcsi vonatkozásokat helyezik előtérbe. Az egyes képi elemek együttes információjáról, közlő értékéről alig szólnak. Figyeljük meg ebből a szempontból az alábbi versrészleteket: Okosság kígyóval tekerte át karját, Markában fejestül de fogja fulánkját. Elöl hátol szemes, nyújtja vigyázat ját, Kötöztetvén fején dupláit ábrázatját. Nézi tyükörit is, jobb kezébe tartva, Orcájára szeplő vagyon-e ragadva? Kígyó mért kezébe? Illik megértenünk, Hogy olyan okosak, mint az kígyók legyünk. Comenius ehhez képest többet nyújt: túllép a hagyományon, s a bölcsesség fogalmát nem csak etikai fogalomként értékeli és értelmezi, s nem is terheli meg az értelmező szöveget moralizáló erkölcsi tanulságokkal. Külön is szólnunk kell arról, hogy Comenius miért adott fontos szerepet az alkalmat, az alkalmatosságot megjelenítő jelképi motívumnak is. A szárnyas alak, homlokába lógó üstökkel, hajjal, kopasz tarkójával ugyanis sajátos közlő értéket képvisel. A szólásokat, a közmondásokat is segítségül kell hívnunk a comeniusi jelkép megfejtésére. A képről a szóra, a szóból a képre való „visszacsatolás" érdekes folyamatáról van itt szó. Comenius a képben és szóban kifejezett közlést egymás mellé helyezte, így láthatóvá tette a láthatatlant is. Dugonics és Erdélyi szólásés közmondásgyűjteményében olvasható alábbi nyelvi formák tartalma és közlő értéke éppen e képi elem segítségével világosodik meg teljesen: Alkalmatosságnak kopasz a hátulja. (Meg kell ragadni.) Üstökén kell ragadni az alkalmat. A Bárányi Decsi gyűjteményében olvasható e latin szólás; Capere crines és magyar megfelelője: élni az alkalmatossággal, továbbá ezek a szólásformák, hogy kap az alkalmon, megragadja az alkalmat a comeniusi képi jelelemek ismerete révén nyerik el igen kifejező szemléletes nyelvi szerepüket. Baróti Szabó Dávid A Magyarság Virágai című szólásgyűjteményben olvasható sorok is segítik a jobb megértést: „Alkalmatosságnak homlokán a haja. A meg-ejtő alkalmatossághoz artzal és ölelve fordulj: azt üstökénél fogva ragadd meg, mert futó, mint az árnyék, addig élj vele, míg kezed ügyében van, míg artzal áll feléd, a'míg szárnyára nem kel, s háttal nem fordul". Kohári István versben is megfogalmazza ugyanezt a jelképi értéket: „Alkalmatosságnak homlokán a haja, És valaki aztat két kézzel nem kapja, Kopaszult fejénél őtet meg nem fogja, Bottal üsse nyomát, s magához ne várja." (Fűzfa Versek 41.) 200