Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

A Victrix fortunae sapientia; Sapiens supra Fortuna Fato maior prudentia; a bölcsesség győz a szerencse, a sors felett jelmondatú emblémákban (Vö. Rollenhagen: Nucleus emblematum, 1619. 62. 90. sz.) a bot, a kígyó, illetőleg a kígyógyűrű a hangsúlyos, a központi képi elem. (Vö. 9. kép.) Boisardus emblémájának e jelmondata: Expers fortunae est sapientia: a bölcsesség nem függ a szerencse f

organdóságától is ebbe a gondolatkörbe tartozik (vö. 10. kép). Témakörünk vizsgálati anyaga arról is bizonyságot szolgáltat, hogy Comenius szóban forgó fejezete szókészletének jó részét is az egyetemes, a nemzetközi szóláskincsből kölcsönözte. Comenius retorikai ismereteket közlő, elemző művének (Atrium) nem egy fejezete a tanú rá, hogy Comeniust is izgatta pl. az a probléma, milyen a viszony az emberi értelem, értelmesség, eszesség és a beszédkészség, a szónoki képesség között. Ö is azt tapasztalta, hogy a mindennapi életben a nagy szóbőséggel rendelkező, szónoki képességekkel megáldott embert eleve okosnak, eszesnek, értelmesnek ítélték. Comeniusnak jó ismeretei voltak arról is, hogy mit vallanak a hieroglifikus, az ikonológikus és az emblematikus ábrázolások jelképei és jelmondatai erről a problémáról. Mit mond el pl. Anulus Bartolemaeus gyűjteményében (Picta Poesis, 1565. 20. 1.) található az az ábrázolás, amelyben a következő képi elemek vállalnak közlő szerepet: Paliasz Athéné egy vár felett áll, s a szárnyas lábú Mercurius közeledik feléje. A kép feletti jelmondat segít az értelmezésben: Ubi regnat sapientia, mox volat illuc facundia: ahol a bölcsesség uralkodik, odarepül, odatársul az ékesszólás is. Mercurius itt is az ész, az értelem, a világos látásmód erejét, mozgékonyságát, az értelem világosságát, fényét (vivacitatem et claritatem mentis), továbbá az okos, eszes, a megfontolt beszéd, szónoki képesség nagy hatalmát szimbolizálja. Ezt a jelmotívumot hallhatjuk bele Balassi mondatába is: ,,Édes szóval tudós, mint a Mercucios . . (Balassi: Sibi canit et Musis... Júlia). Az ebbe a típuskörbe tartozó ábrázolásokhoz gyakran társul ez a két jelmondat: Sapientiam sequitur eloquentia. Sermo non discrepat a mente: a bölcsességgel, az eszes értelmességgel együtt jár az ékesszólás (vö. Scarlatinus: Tom. II. 209: Hieroglyphica). Comenius is azt tanította, hogy a jó beszédkészség, a szónoki képesség nem képzelhető el az értelmi képességek erejének érvényesülése nélkül. Sem ő, sem kortársai azonban nem véletlenül állították szembe éppen ebben az összefüggésben az okos, az értelmes szót az üres okoskodást tükröző nyelvi formákkal; a megfontolt, körültekintő beszédet a feleslegesen fontoskodó, körülményeskedő, szőrszálhasogató beszédfordulatokkal. Van-e valami haladó tendencia Comeniusnál az eddig ismertetett és értelmezett jelmotívumok felhasználásában? Van. Comenius elődei, kortársai a prudentiát, a bölcsességet a legfőbb erények között emlegették, úgy, ahogyan Rimay János is tette az erények dicséretéről írt versében (Encomia et effecta virtutum, Összes művei, Bp. 1955. 135 —141.). Comenius elsősorban a reális nevelési, didaktikai célokat is jól szol199