Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

nexus). Nem a regulázó botról van itt szó, bár egy latin szólás azt tartja, hogy „virga tribuit sapientiam", hanem az okos, értelmes, eszes önuralom jeléről. Erről a jelmotívumról szól Gyöngyösi István is: „Végre Mercurius szárnyazván bokáját és kezeiben vévén kígyózott pálcáját" (Gyöngyösi: Ének Thököly és Zrínyi Ilona házasságáról.). Erre a botra kúszik fel a kígyó, vagy ül felette a bagoly, mint azt Pierius gyűjteményének egyik képe is példázza. Vö. 7. kép.). A kígyó mint jelmotívum szerephez jut a szólásokban is. E latin forma: Estote prudentes, sicut serpentes: Legyetek eszesek, miként a kígyók is ezt bizonyítja. Az emblémás könyvekben gyakran találkozunk olyan ábrázolásokkal is, amelyekben a kígyógyűrű illetőleg a páros kígyó kap jelképi értelmet. Hogy milyen hosszú ideig jutott nyelvi szerephez ez a motívum, bizonyítja Komjáthy Jenő Füst című versének alábbi részlete: „A bölcsességet eltanultam, Hol a kígyó farkát harapja: Jelképed ez, világrege . . ." 198