Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

a problémasort, amely egyrészt a megtanulandó anyagot sokoldalúan mutatta be, másrészt a fokozatosan nehezedő problémák során vitte végig a tanulókat. (Ilyen differenciált munkalehetőségeket biztosíthatnak a külön erre a célra készített munkafüzetek.) Alapvetőnek tartjuk, hogy legyen választási lehetőség a feladatok végzésében. Szervezetten biztosítottunk ilyen munkalehetőségeket, mert azt tapasztaltuk, ha a gyerek maga ad magának feladatot, ha olyan munkát végez, amelyben szabadon választhat a megoldási módok között, akkor jobban fejleszthetők egyéni képességei. Az alkalmazás módja talán még gazdagabb lehetőséget ad, mint az ismeretszerzésé. A hagyományosan szervezett órákon mindig jól észrevehetően van jelen az alkalmazás valamelyik változata. Az új fogalom kialakítását követi az elsődleges bevésés, a szabály megalkotása. Legtöbbször már külön óra feladata a gyakorlás, először közös osztálymunkában — majd az alkalmazott módszerektől függően — eljuthatunk a részben önálló, majd a teljesen önálló feladatmegoldáshoz. Az ilyen tervezés mellett ritkán van részük a tanulóknak az alkotó alkalmazások különböző változataival való találkozásra, gyakran idő nincs erre. Miért? Mert az együtthaladásnál az ütem azokhoz igazodik, akikből a legtöbb van az osztályban. (Ezek pedig leggyakrabban a közepesek.) A legjobbak már rég unják a gyakorlás részükre már újat, többet nem adó változatát, amikor a többség még sok irányítással (mert ezt szokta meg) oldja meg a feladatokat, a leggyengébbek pedig igyekeznek leplezni bizonytalanságukat. Ezen a helyzeten enyhíthet a pedagógus korrepetálással (a gyengéken), fejlesztheti a jobbakat (szakkörön), de az alapvető bajokat nem szünteti meg, ha a tanítási órán az osztály foglalkozást nem váltja fel az alkalmazás differenciált módjaival. ,,A mindenkinek képessége szerint"-i elv azt is jelenti, hogy ugyanannak a fogalomnak a megértéséhez, mélységében és terjedelmében egy adott osztály tanulói egy adott időpontban különböző szintet érnek el. Ennek tudomásulvétele és mindegyik gyerek neki való munkával való rendszeres ellátása jelenti a tanári felkészülés legidőigényesebb és legnehezebb részét. Ebben a munkában sokat segíthetnek a már előbb is emlegetett munkalapok, hogy — a gyakorlás során ne legyen arra szükség, hogy egymásra várjanak, tehát mindenki a saját munkatempója szerint haladhasson; — ne a táblát nézze és az oda írt megoldásokat másolja, hanem önállóan gondolkodjék és cselekedjék; — ha gyorsabban dolgozik, próbálkozzék többféle megoldás keresésével; — akiknél tanári segítségre van szükség, ott a pedagógus közvetlenül beavatkozhat, kisegítő feladatokat adhat, magyarázhat. Természetesen a gyakorlásnak, a tanultak alkalmazásának ez a módja is igényel előkészítést. Nem mindegy azonban, hogy ez mire terjed ki, milyen részletes, és ébreszt-e gondolatokat. Kísérletünkben az előkészítés lényege: nem magyarázunk sokat, nem mondjuk meg, hogy mit kell csinálni, hiszen az új ismeretnyújtás162