Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

új lexikát, új struktúrá(ka)t és még szöveget is tartalmazó, az esetek többségében minden metodikai megfontolást nélkülöző leckéket aligha tekinthetjük az idegennyelv-oktatás hatékony eszközeinek), sőt ilyenkor a TLG, GTL sorok is számításba jöhetnek, ha a T igen rövid (pl. egy mondat), illetve a T-nek csak egy kis szakaszáról van szó, ha a T = mikroszituáció. Helyesebb azonban, ha ilyen esetekben a szöveg és az új lexikai egység szimultaneitásáról beszélünk, mert a szöveg kapcsán az iniciális prezentáció is megtörténik. A grammatikai struktúrák prezentációja tehát — követheti az új lexikát, megelőzve a szövegfeldolgozást; — megelőzheti mind a lexikát, mind a szöveget; —• követheti a lexikát és a szöveget. A nyelvtani anyagnak a (szintetikus) szövegfeldolgozást megelőző prezentálása akkor célszerű, ha a lecke új struktúráit a produktív (főként szóbeli) nyelvi tevékenységi formák szolgálatába akarjuk állítani. A lexikának és a grammatikának a szöveget megelőző sorrendjét aszerint állapítjuk meg, hogy az adott leckén belül a két komponens milyen függőségi viszonyban van egymással: — A támaegység első órájára vagy óráira tervezhetjük a grammatikai anyagot, ha az új szókincs függetleníthető az új struktúráktól; — Míg ellenkező esetben először az új lexikai egységeket tanítjuk meg, amelyekre a nyelvtani szerkezetek prezentálásakor majd támaszkodni fogunk. Ha például az angol nyelvoktatás kezdetén, legelső igeidőként a Present Continuous Tense-1 akarjuk tanítani, ehhez lexikai egységekre, igékre van szükségünk, amelyeket az igeidő prezentálása előtt felszólító módbeli alakjukban tanítunk meg. A lexikának és a grammatikának fentebb javasolt kategorikus szétválasztása azonban — mint például az iménti felszólító mód esetében sem , amikor látszólag ugyancsak lexikát, de a valóságban grammatikát (0 -f- V-0) is tanítunk — nem mindig lehetséges, és nem is szükséges. A lecke grammatikai anyagát a szövegfeldolgozás utánra hagyjuk — ami igen nagy időbeli késleltetést is jelenthet —és a szövegfeldolgozás során lexikai kezelésbe vesszük, ha az új struktúrákat — legalábbis az idegennyelv-oktatás adott szakaszában — a receptivitás szintjén akarjuk tartani. A tematikus terv a lecke feldogozandó nyelvtani anyagát az alábbi módon tagolja: 1. A nyelvtani jelenség megnevezése grammatikai kategóriákkal vagy kategóriaszimbólumokkal. Ez a tématerv legkevésbé lényeges pontja; a megnevezés el is maradhat, mert a következő két lépés egyértelművé teszi a feladatot. 2. Az indukciós alapul szolgáló mintaszerkezet mikro szituációba vagy nagyobb kontextusba helyezve. (Mintaszerkezetre mindenkor szükség van, akár induktive, akár deduktive akarjuk tanítani a nyelvtani jelenséget.) 3. A strukturális jelentést kifejező modell. A modellt általában úgy kapjuk meg, hogy a mintaszerkezetből kivonjuk a lexikai egységeket, és csak a funkcionális morfémákat hagyjuk meg. Igen gyakran azonban további egyszerűsítésekre van szükség. A modellekből 150