Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1975. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 13)

azon részt. El kellene szakadni minden megszokott sablontól, újítani kellene, mindig mást kellene adni, mint az előző alkalommal. Lényegesen erősebb érzelmi hatást kellene elérni műsorainkkal. A részvevőket jobban be kellene vonni az ünnepségek előkészítésébe, de magába az ünneplésbe is. Az a hallgató, akinek az a feladata csupán, hogy mivel őt is kijelölték, végig kell ülnie a rendezvényt, nagymértékben különbözik attól, aki motiválva, az ünnepvárás folyamatában vesz részt a rendezvényen belső kényszerből, érdeklődésből, vagy ha úgy tetszik hazafias lelkesedéstől vezetve. Azt is ki kellene próbálni, hogy egy-egy alkalommal hallgatóink maguk tartsanak ünnepi megemlékezést, hiszen ha társaikhoz szólnak, bizonyára konkrétabbá, érdekesebbé válik a mondanivaló. A gépzenét alá kellene rendelni a közös éneklésnek, a részvevők aktivitásának, mert ha sokáig tart még a jelenlegi gyakorlat, elképzelhető, hogy fiaink még a nemzeti Himnuszt is elfelejtik, nem is szólva a Szózatról, amit talán már most sem tudnának énekelni. Az ünneplésnek jelentősége, a személyiségre gyakorolt hatása, közismert. Véleményünk szerint a szocialista hazafiságra és proletár nemzetköziségre nevelés szempontjából lényegesen több lehetőség rejlik bennük, mint amit jelenleg kihasználunk. Az MSZMP KB Kultúrpolitikai Munkabizottságának állásfoglalása számos egyéb gondolatot is ébresztett, melyekre a dolgozat terjedelmének kötöttsége miatt csak utalhatunk: Sajátos problémaként jelentkezik a főiskolákon, így nálunk is a honvédelmi nevelés. A férfi hallgatóink nagyobb része már teljesített katonai szolgálatot. Sajnos ez a tény nem hat eléggé pozitív irányban. Többet, mást várnánk hallgatóinktól, mint a néphadseregben nyert élmények puszta felidézését. A tömegkommunikációs eszközök lehetőségeivel is jobban kellene élni, hiszen például az olyan műsorok, mint amilyen ,,A capuai fiúk üzenete" volt, mely disszidens fiatalokról készült, nagyon sok nézőben megfogalmazta, hogy mit is jelent a hazához való kötődés, illetve szülő, a haza elvesztése, a hontalanság. Méginkább tudatosítani kellene az ifjúságban, hogy nemcsak a múlt felidézése, a múlt hagyományainak ápolása, de a mindennapi munka becsületes elvégzése, az áldozatvállalás, a többet akarás, a választott hivatásra való minél alaposabb felkészülés, a társadalmi tulajdon védelme és fejlesztése, a közösség erősítése, a Szovjetunió és a népi demokráciák országépítő, szocialista tábort erősítő, világbékét védő tevékenységének megismerése . . . mind-mind tükrözője a szocialista hazafiságnak és a proletár internacionalizmusnak. Megszívlelendők Mód Aladár szavai: „Ezt a fiatalságot nem lehet csak a múlt, csak a történelem, Rákóczi, 1848 és 1919 alapján vagy elsősorban onnan kiindulva hazafiságra nevelni. Ellenkezőleg, úgy gondolom, hogy az ifjúság a történelem jelentőségét is elsősorban a jelen kérdésére választ keresve kell, hogy igazában megértse, hazafisága élő részévé tegye. Az élet, a természet törvénye, hogy az ifjúság, az új nemzedék a jelenből indul ki, s a jövőbe tekint. A múlt abból a szempontból érdekes és válik izgalmassá, igazán élővé számára, hogy mire tanít a jelenben, mennyiben ad hitet, önbizalmat a jelen harcaihoz." 119