Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

tantanítás körül uralkodó nagy bizonytalanságot, hogy a szaklapnak ugyanazon az oldalán egészen más javaslatok kerülnek a tanító elé, aki azután gondolkozhat rajta, hogy melyikhez is igazodjék. Stark ezeket írja: „Minthogy azonban a miniszteri tanterv a nyelvtan tanítását elrendeli . . ., tanítsunk nem bánom hát nyelvtant is, de ne kezdjük az Istenért már a II. osztályban. Mit vétett az a 7 éves gyermek, hogy elméjét már alany-állítmánynyal stb.-vel megterheljük? — Kezdjük a nyelvtan tanítását a IV. osztályban, amikor a gyermek már mégis valamelyest érettebb, de akkor se tanítsunk grammatikai szabályokat. . . minden elméleti anyagot mellőzünk." (5. o.) — Iszlay István ismét azt javasolja, hogy már az I. osztálytól tanítsunk nyelvtant, különös tekintettel a helyesírásra, de az anyagot nagyon meg kell rostálni: „Tanítsunk a gyakorlatnak, s a nyelvtani szabályokat és elvont dolgokat mentől szűkebb mederbe szorítsuk." (15. sz. 6. o.). — Bíró Samu szerint célszerű, ha a nyelvtani tananyag az iskola jellege szerint változik. A tanító ne ragaszkodjék a tankönyvhöz, s az elkészítendő új nyelvtani tanterv a falusi iskolákra legyen elsősorban tekintettel. A szabályoknak könyv nélkül való megtanultatását szükségtelennek, sőt egyenesen károsnak tartja (16. sz. 7. o.). — Dömötör János szemléletes hasonlattal közli észrevételét: „A mostani nyelvtanítással tehát — hogy hasonlattal éljek — a népiskola növendékeinek gombot ad — kabát nélkül, a használatlan gomb aztán elkallódik. Ezen sarkallik a népiskolai nyelvtanítás sikertelensége. Ez az oka az örökös tapogatódzás és experimentálásnak . . . Minden baj kútforrása, hogy a nyelvoktatás célja nincs világosan megjelöve . . ." (18. sz. 4—5. o.). — A helyesírás-tanítás gyakorlati céljára hívja fel a figyelmet Piller József (20. sz. 6—8, o.). — De Lővy Izidor is a nyelvtantanítás céljának megállapítását sürgeti: „Legelső feladat a cél megállapítása. Ez: a tanuló tudjon helyesen gondolkozni, beszélni és írni. Gondolni kell arra, hogy a népiskola az életnek nevel, az innen kikerülő gyermekek nagy része már nem tanul tovább, de mégis képessé kell őket tenni a továbbtanulásra is. „Mindezt könnyen lehet elérni a gyermekek túlterheltetése nélkül, ha nem magoltatunk hosszú, száraz szabályokat, hanem csak a gyakorlatra helyezzük a súlyt. (20. sz. 9. о.). A 35. számban Mező Dániel zárszava foglalja össze ezt a sok hasznos gondolatot fölvető vitát. Kifejezi örömét, hogy olyan sokan nyilvánítottak véleményt, s abban mindenki egyetértett, hogy nem nyelvtant, hanem nyelvet kell tanítani: „Ezt vallja mindenki, még ha keveset ért is a pedagógiához." Milyen tanulságokat lehet még levonnunk? Szóban és írásban kell elsajáttítatni a nyelvet. A szótant és mondattant nem szabad összekeverni. A mondat legyen a tanítás alapja. „A szótani rész definícziókat kíván és szabályok betanulását igényli, ez okon felülmúlja a gyermek értelmi körét, s így tanítása sikertelen." Külön gondot kell fordítani a tankönyvekre: a mi és mennyi legyen meghatározva egységesen. A közlemények azt is mutatták, hogy kiki önálló módszerekkel próbálkozik. Itt is fontos az egyöntetűség. Mindez tehát azt mutatja, hogy szükséges az új, a jó reform. Más fórumokon is hangot kap az az igény, hogy meg kell határozni a nyelvtantanítás célját. Eichler Jakab Kérdések az anyanyelv-tanítás köréből című munkájában [62] hangoztatja az anyanyelv tanításának jelentő66