Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

a siker kevés, néhol semmi. Meg kell keresni ennek az okát. Ez talán az lehet, hogy „az elméleti anyag oly sok és oly nehéz, hogy elméleti oktatással kell tölteni az időt. Reformra van szükség". Közli is saját javaslatát, az általa ajánlott tananyagot és beosztását. Felveti a tankönyvírók felelősségét. Szerinte a mondatból kell kiindulni, s hozzákapcsolni a megfelelő fogalmazási és helyesírási ismereteket. Az anyag fő részei: II. o. szóírás, szótagolás, alany, állítmány, nagybetű, tulajdonnév, pont. III. о. a mondatok és azok bővítése. IV. о. a bővített mondatok ismétlése, a mellékmondatok közül a könnyebbek. V. írásjelek, a helyesírási szabályok öntudatossá tétele. VI. igekötők, szószármaztatások. A vita hamarosan kiszélesedett, szinte egy mai nyelvtanítási konferencia előzményének tekinthető. Ezért is érdemel különös figyelmet a sok hasznos vélemény cseréje. Brózsik Pál szerint a magyar nyelv tanítása nem felel meg a hozzá fűzött várakozásnak. Ennek oka elsősorban a tankönyvek hibás szerkezete. A népiskolai nyelvtanok nagy része nyelvtant és nem nyelvet tanít, pedig „sokan szívest örömest kiküszöbölnők a nyelvtant az iskolából, s tanítanának nyelvet", de nem lehet, mivel az iskolai elöljáróságok ragaszkodnak a nyelvtan tanításához, amihez nem értenek, de mivel ők is azt tanulták, azt akarják tanítani is. Felesleges a szabályok tanítása, a nyelvtankönyveket a népiskolákból száműzni kell. A nyelvérzék fejlesztése a fontos. (7—8. o.). — Szomorú István azt állapítja meg, hogy „azt mindannyiunk érzi és tudja, hogy a nyelvtanítás jelen alakjában czéljának meg nem felel. Nemcsak a fogalmazás és helyesírás, de a szoros értelemben vett elemzésben sem érnek el növendékeink önállóságot. Véleményem szerint az elemi iskolában a nyelvtanítás nem lehet czél, csak eszköz a helyesírás és fogalmazás elsajátításában". „Hogy irányadóul tankönyveink egyikét sem fogadhatjuk el nemcsak azért, mert nyelvtani kézikönyveink sablon szerint szabály után akarják a czélt elérni, de azért sem, mert e fajta tankönyveink a növendékek szellemi álláspontját meghaladó, s így azokra nézve elvont példákkal vezetik le, s ismertetik a szabályokat." Ö úgy oldja meg a nyelvtan tanítását, hogy nem tart külön nyelvtanórát, hanem amikor a táblára írt mondatokat kiegészítették, akkor megnevezte a beszéd- és mondatrészeket. Definíciót nem adott. Ezt annál is inkább fölöslegesnek tartotta, mert „csak véletlen az, hogy mit hogyan nevezünk". „Hogy egyes mondatrészeknek mik a kérdőszavai, ragjai, azzal nem törődöm, mivel fel sem tételezem, hogy ezt valamikor felcserélnék." А IV. osztályban megtanítja az összetett mondatot is, így az V. osztályra nyelvtani anyag már nem is marad, így nem teher a nyelvtan tanítása, mert tulajdonképpen nem is tanítjuk. De az ilyen oktatásra is a tanítónak igen nagy gonddal fel kell készülnie. Az egész ezen fordul meg: könnyebbről a nehezebbre, egyszerűbbről az összetettre, s főleg: „türelem rózsát terem". (45. o.) — Közvetlenül Szomorú cikke után találjuk a lapban Stark Mór írását. Abban ő is egyetért Szomorúval, hogy „nem nyelvtan, hanem nyelv" az, amit tanítanunk kell, mégis egészen más elképzeléssel jelentkezik. Ez a tény is mutatja a nyelv8 65