Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

GONDOLATOK KAZINCZY FERENC MŰVÉSZETTÖRTÉNETI ÉRDEKLŐDÉSÉRŐL DR. BASKAI ERNÖNÉ (Közlésre érkezett: 1973. december 3.) A XIX. század első harmadában kibontakozásához közeledő magyar képzőművészet felderítését Kazincy Ferenc írói tevékenysége nélkül aligha lehetett volna elvégezni. Ebből a gazdag forrásanyagból Lyka Károlytól kezdve bőven merítettek és merítenek művészeti íróink, kultúrtörténészeink. Adalékok, művészeti események, kortörténeti dokumentumok, stiláris és eszmei kérdések gazdag tárházát szolgáltatják levelei és egyéb írásai, amelyek a magyar klasszicizmus térhódításának időszakát tárják fel. A Kazinczy hagyaték művészeti vonatkozásaival foglalkozó tanulmányok úgyszólván minden oldalról megvilágították már a kérdést, azonban, véleményem szerint, egy területen még maradt tisztázatlan probléma. Azt a hatást, amelyet Winckelmann műve, a Geschichte der Kunst des Altertums, Kazinczyra gyakorolt, és azokat a belső kapcsolatokat, amelyek ennek a műnek ismeretében Kazinczy klasszicizmusa és Winckelmann eszméi között kiépültek, még egyetlen tanulmány sem derítette fel — megítélésem szerint — kellőképpen. Rózsa György, Kazinczy művészeti jelentőségének és ez irányú ténykedésének avatott ismerője, utal a Winckelmann — Kazinczy kapcsolatra, de a gondolatot bővebben nem fejti ki. Bán Imre: Kazinczy Ferenc klasszicizmusának kérdéséhez című alapvető és rendkívül sok irányba figyelő tanulmánya szintén több helyen hivatkozik a Winckelmann és Kazinczy közötti párhuzamra, a német író hatására, elveinek érvényesülésére. Természetesen, a fent említett szerzőkön kívül a legtöbb tanulmány, amely a Kazinczy klasszicizmusával akár irodalmi, akár képzőművészeti vonalon foglalkozik, Winckelmann jelentőségét, ha csak röviden is, de érinti: hiszen a magyar klasszicizmus elsődleges forrása Kazinczyn keresztül Winckelmann. Azonban úgy vélem, ennek a kapcsolatnak alaposabb boncolgatása nem válik kárára a Kazinczyról kialakult képnek, és talán némileg kiegészítheti a magyar klasszicizmus nagy apostoláról alkotott fogalmunkat. Kazinczy Ferenc érdeklődése a képzőművészet iránt már a korai diákéveiben jelentkezett, nemcsak a gyakori rajzolgatás és vázlatok készítése formájában, hanem abban is, hogy a véletlen adta lehetőségeket mindig igyekezett kihasználni a képekkel való ismerkedésre. A Pályám Emlékeze.33