Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)
szolút vonalintenzitás. Ennek ismerete azonban többnyire nem is szükséges, hanem elegendő megadni az I viszonylagos vonalintenzitást -t, amely a nyaláb Ф összes sugárzásteljesítményének azt a hányadát jelenti, amelyet a /—és /-fhullámhossz intervallumba eső fényösszetevők szállítanak. 2. A fotografikus spektr о fotometria alapelveiről és módszereiről Az atomos vagy ionos állapotú gázok vagy gőzök spektruma „vonalas". Az észlelt színkép függ egyrészt a fényforrástól, másrészt a fényelnyelő közegtől is, amelyen fénye áthaladt. A fényelnyelés vizsgálata céljából meg kell mérnünk azt, hogy a közeg fényelnyelése a megfelelő fényforrás folytonos spektrumában a vonalintenzitást hullámhosszról hullámhosszra milyen mértékben gyengíti. A sok mérőmódszer közül a fotografikus spektrofotometria a sugárzás teljesítményének hullámhossz szerinti eloszlását alkalmas fotoemulzión okozott feketedés alapján szolgáltatja. Ha az összemérendő vonalintenzitások 25 A-nél nagyobb hullámhossztávolságra vannak, akkor heterokromatikus spektrofotometriai feladattal állunk szemben [2]. Ilyen méréshez ismert spektrális eloszlású folytonos fényforrásra (pl. hitelesített W-szalaglámpára), valamint kalibrált fénygyengítőre (pl. forgószektorra stb.) van szükség. Nem folytonos spektrumban jelentkező vonalak viszonylagos intenzitása a következő elv alapján mérhető meg. Mivel a spektrális fényáteresztőképesség а д = 0(л) a spektrográfoknak is fontos jellemzője, ezért a spektrográfba beérkező 1(A) vonalintenzitás helyett a fokálfelületen elvben csupán egy I* = 0(л )1 (Д) (2.1) spektrális sűrűséget tudunk mérni. Az 1(Я) kiszámításához a nehezen mérhető #(/) fényáteresztőképességet is kellene ismernünk. A problémát a közvetlenül mérhető feketedés (denzitás) S = S(A) mérése alapján oldhatjuk meg, mert ez egyértelműen meghatározza az I*(l)-t, vagyis I* - I*(S) (2.2) egyértékű függvénye S-nek, éspedig nagyobb értékű S-nek nagyobb vonalintenzitás (Г) felel meg. Ha két (1,2) színképen ugyanannál a hullámhossznál Si(Á) = S 2(/), (2.3) akkor = (2-4) vagyis ezen a helyen a viszonylagos vonalintenzitások is megegyeznek. .370
