Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Azonban sem az I*(S) függvénynek, sem a #(/)-nak ismeretére nincs szükségünk, ha folytonos szinképü, ismert spektrális energiaeloszlású fényforrás, valamint kalibrált forgószektor áll rendelkezésünkre. Ekkor ugyanis felvehetjük a két összehasonlítandó fényforrás (x, w) színképét: az S = S

x(Á)-t, illetőleg S = S

wf/)-t. Ha az ismeretlen vonalintenzitású (x) fényforrás színképének pl. а Я

а és /]-, hullámhosszúságú helyén akarjuk meghatározni az I

a és intenzitások i viszonyát, akkor az ismert spektrális eloszlású (w) fényforrás fényét a forgószektorral mérendő /

a-nak megfelelő S

x(/

a) értékre, illetve a /

b-nél mért S

x(A

b) értékre kell gyengítenünk. Ha így a forgószektor fényáteresztőképessége x

a-nál a, x

b-nél pedig b, akkor a (2.1) értelmében Кц,) Щ.) Mivel Ij(/) ismert függvény, az a és b pedig a forgószektorról leolvasható adat, ezért az i = 1

а/1ь intenzitásviszonyt a i=AÍt(iaL (25

) blj (/.„) kifejezés adja meg. így a közvetve mért i mennyiségnek, vagyis а x

a és hullámhosszúságú vonal viszonylagos erősségének értéke (a feketedés, illetve a forgószektor pontos a és b értékének ismeretében) meghatározható. Megfelelően egyenletes vonalfeketedés érdekében gondoskodni kell a küvetták szabatos átvilágításáról, továbbá a fénynyaláb megfelelő leképezéséről és ezzel a rés egyenletes megvilágításáról. Fém-atomgőzök átvilágítása abszorpciós felvételeknél a párhuzamos sugármenettel biztosítható legelőnyösebben [2], ez ugyanis kisebb küvetta-térfogatot igényel, a fénysugarak egyenlő utat futnak be a fényelnyelő közegben. Ennél a küvetta-átvilágítási módnál tulajdonképpen a „külső leképezés"-nek egy módosított esetét valósítjuk meg. A sugármenetet az 1. ábra tünteti fel. Itt W a már említett normál fényforrás, L[, L

2, L3 akromatikus kondenzorlencsék, KÜ az átvilágított küvetta, R a rés, F

s:

z pedig a felező forgószektor. Innen belátható, hogy a rés és ezzel a fokálsíkban jelentkező színképvonal is egyenletes megvilágítású. a) összehasonlító fényforrásként a látható tartományban igen alkalmas pl. az üvegbúrás W-szalaglámpa, amely ugyan színesen sugárzó, de az adott hullámhossztartományban ismert szín-, ill. fekete hőmérsékletű, így spektrális energia-eloszlása táblázatokból [2] kiolvasható. E lámpa izzója vákuumban vízszintesen kifeszített wolframszalagból áll üvegbúrában. Üzemelési, hitelesítési adatait vizsgálati lap, illetve táblázatok tartalmazzák. Ezen adatok kitérnek az ún. súlyponti hullámhosszra, a lámpa helyes üzemelésének helyzetére, a kapcsok polaritására is. 24* 371