Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

sorba fogja állítani azzal a csatakiáltással: pusztuljon a szennyes írás! Ezzel az új háborúval egy új világ perspektívája bontakozik ki előttünk, mikor a népek gazdasági, politikai és kulturális fejlődését nem lehet piszkos sajtóhadjárattal megakadályozni, amikor befejeződik az emberhús rekvirálása és az uszító sajtó a kapitalizmus gyászjelentése lesz. Latinca röpirata az egykorú kiadáson olvasható adatok szerint Budapesten 1918ban a Pallas Részvénytársaság nyomdájának kiadásában látott napvilágot. Teljes terjedelmében ezúttal jelenik meg másodszor. Korábban már részleteket közölt belőle Kanyar József Harminc nemzedék vallomása Somogyról (Kaposvár, 1967.) című munkája 345—347., valamint Kávássy Sándor Latinca Sándor válogatott írásai (Kaposvár, 1969.) című munkája 8—12. lapjain. A jelen közlés idegen terminusait Szalkay Miklós tanár ellenőrizte, akinek ezúton mondok köszönetet. 3. Budapest, 1918. december Nem kell hadsereg! (Le a hadsereggel.) „Nem kell hadsereg többé! Soha többé katonát nem akarok látni!" Minden társadalmi szerv a fokozatos fejlődés törvényei következtében kezdetlegességéből kiemelkedik és nemesebb törekvések által vezettetve iparkodik egy magasabbrendű civilizációban szabályozódni. Csakis a militarizmus tért ki a fejlődés törvényei elől és alakult egyre reakciósabb társadalmi szervvé, olyannyira^ hogy az ókori népek hadseregei a mai militarizmushoz hasonlítva, valóságos demokratikus intézmények voltak. A hadsereg az ókorban sem volt a szellemi és erkölcsi erőknek forrása, a mai militarizmus azonban megölője minden politikai, gazdasági és társadalmi fejlődésnek. Ha leírásokat olvasunk a vademberek hadviseléséről, nem kerülheti el figyelmünket, hogy az a mai borzalmas embermészárláshoz viszonyítva, a humanizmus szellemében vezetett háború volt. Holott képzeletünk sokkal inkább volna képes a kegyetlenséget az ókor sajátjának tekinteni, mint a jelenkor kultúrájának és fejlődésének. A militarizmus történetében egy hatalmas méretű reakció folyamatát látjuk végbemenni, mely mind az ókorban, mind napjainkban romlásba döntötte, fertőbe taszította az emberiséget. Honnan ez a hatalmas visszafejlődés, a modern civilizációnak ez a katonai abszolutizmusa, mely minden haladást és demokráciát milliók vérével pecsételt meg? Amikor valamely területet érdemesnek tartottak megvédeni, megszületett a szent és sérthetetlen magántulajdon, s ezzel egy időben szükségessé vált a hadsereg megszervezése is. Amikor azután később a fejlődés útjain a magántulajdonban bekövetkezett változások mindinkább súlyosbították az egyes területek (államok) gazdasági helyzetét, a hadsereg kénytelen volt egy tökéletesebb tulajdonjogi átalakulás érdekében, eszközeiben és szervezetében egy tökéletesebb fejlődési formáról lemondani és kevésbé válogatott, becstelen és gyilkos eszközökkel és célokkal, a kultúrával szemben, a magántulajdont támogatni. A visszafejlődés tehát célkitűzései.318