Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

az ellenforradalmi rendszer üldözte halálra, s utána támadást indított ta­nítványa ellen is. Az egyetem igazoló bizottsága Bonkálót „igazoltnak" nyilvánította ugyan, a fokozódó intrikák miatt azonban mégis úgy látta jónak, ha be­bizonyítja a rendszerhez való „hűségét". Feltehetőleg ilyen „ösztönző" ha­tására született meg legreakciósabb műve, Az ukrán mozgalom története 1917—1922. [22]. Nem volt történész. Eddigi igényes munkái alapján ne­héz elképzelni, hogy saját elhatározásából — kritikátlanul — nyúlt törté­nelmi témához. Könyvének egyetlen értéke az adatok megbízhatóságában van, következtetései azonban — nyilván a „történelemfestés" miatt — abszurdak, logikátlanok. Ha ezt a munkáját összevetjük Az orosz iro­dalom történetével [23], a következtetések logikája szempontjából pozi­tív irányú „fejlődést" tapasztalunk. A fejlődés azonban látszólagos, ti. ez utóbbi, 1926-ban megjelent könyve, az egyetemi évek alatt felolvasott előadások anyagát tartalmazza, s így annak egy része párhuzamosan szü­letett „Az ukrán mozgalom történeté"-vel. Két azonos időben megírt mun­ka — ellentétes felfogásban! Furcsa, s ugyanakkor figyelemre méltó ket­tősség a további kutatások szempontjából. Az orosz irodalom történetében Bonkáló, az új orosz irodalom tár­gyalása során, említést tesz Kljujev, Jeszenyin, Zoscsenko, Pilnyak, Iva­nov, Leonov, Fegyin, Szejfullina, Ehrenburg, Szerajimovics munkái­ról [24], majd helyesen jegyzi meg, hogy van még „több más, nagy remé­nyekre jogosító ifjú író, akikről azonban még korai volna véleményt mon­dani [25]". Helyesen látja, hogy a valódi orosz irodalom, az új társadalmi rend talaján Oroszországban fejlődött tovább, s ugyanakkor megsemmisítő bí­rálatot mond a fehéremigráns irodalomról [26]. Bonkáló műve nagy hiányt pótolt. (Vö.: Móricz Zsigmond: „Egyelőre Puskin árnyékában él a magyar irodalom [27].") A két szerény kötetben Bonkáló nemcsak az irodalom történetét raj­zolja meg, hanem részletes és sokoldalú keresztmetszetet ad az egyes ko­rok és az orosz élet kapcsolatáról, a vallási, társadalmi, politikai viszo­nyokról, az orosz szokásokról, s így irodalomtörténete művelődéstörténeti képpé szélesedik. A legrégibb korról szólva, szemléletesen mutatja be az orosz nép val­lásának ősi pogány elemeit, s a későbbi írók munkáinak elemzésekor is lépten-nyomon utal az ősi, népies elemek felhasználására [28]. Könyvének egyik legnagyobb érdeme, hogy Magyarországon első­ként vallja a régi és az új orosz irodalom szoros, elválaszthatatlan kap­csolatát [29]. Bonkáló könyve az adott korban jó kalauz volt az orosz irodalom ta­nulmányozásához, mert az orosz irodalomtörténet jeles feldolgozása [30]. Nem véletlenül reagált művére igen pozitívan a korabeli kritika is: [31], [32], [33]. „Bonkáló munkáját és anyagát elsősorban az adatok külön is kivizsgált megbízhatósága teszi érdekessé. Empirikus irodalomtörténet-író, akit szkeptikus attitude csábít a legapróbb ténymozaikhoz is és ez adja meg biztonságát, ez alapozza meg fölényét olyan megállapításoknál is, amelyekkel egyébként nem tudunk egyetérteni [34]." így nem érthetünk .204

Next

/
Oldalképek
Tartalom