Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

mindenkivel a legkényesebb kérdésekről is, belekötött a gyengeségekbe, kritizálta az igazgató munkáját. 1916 nyarán Keglevich Gyula egri alispán „közbenjárására" (aki orosz barátsággal vádolta meg), kénytelen volt áthelyezését kérni. Az 1916/17-es tanévet a zalaegerszegi gimnáziumban töltötte, majd Budapesten, a X. kerületi főgimnáziumban tanított. Közben újabb diplomát szerzett: ,,A vallás- és közoktatásügyi miniszter dr. Bonkáló Sándor... főgimnáziumi tanárnak a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán az orosz nyelv és irodalom tárgykörből egyetemi magántanárrá történt képesítését jóváhagyólag tudomásul vette és nevezettet ezen minőségben megerősítette" [18]. 1919. március 6-án kelt közoktatásügyi miniszteri rendelettel a budapesti tudományegyetem ny. r. tanárává nevezték ki, s egyben megbízták a rutén nyelv és irodalom tanszék megszervezésével. A X. kerületi tisztviselőtelepi főgimnázium igazgatója, Oberle Károly, Bonkálóhoz írott levelében elismeréssel és tisztelettel szól végzett munkájáról: ,,A tanári testület minden egyes tagja tudja, hogy Tanár Úrra nézve megtiszteltetést jelent ez az áthelyezés, illetve beosztás, mert kitüntető bizalom jele. Azt is tudjuk, hogy rendkívül intenzív, s a nem szoros értelemben vett szakemberek részére is igen instruktiv tudományos munkásságával vívta ki magának ezt a bizalmat. De a tanári testület éppen abban bízott, hogy — legalább rövid ideig — ezen érdemeinél fogva lesz ennek az iskolának a dísze. Kollegiális érzületének oly kedvesen tudott kifejezést adni, hogy szívesen fogunk rá visszaemlékezni (84. sz. 1919)." A Károlyi-kormány minisztertanácsának határozata értelmében, a külügyminisztériumban szakemberek, tudósok, publicisták bevonásával, előkészítő és tanácsadó szervet kellett létrehozni, amelynek „legfontosabb és legsürgetőbb teendője, a béketárgyalások egész anyagának előkészítésében közreműködni . . . [19]". A polgári radikális meggyőződésű Bonkáló — Jászi Oszkár irányításával — részt vett a nemzetiségi program kidolgozásában, s ezen belül a rutén kérdésekkel kapcsolatos anyagot állította össze [20]. A Tanácsköztársaság bukása után (1922-től) személye, s rajta keresztül tanszéke, állandó intrikák célpontja lett [21]. Haladó nézeteire, nyugdíjaztatásának okaira a Magyarország 1924. szeptember 23-i számában közölt Bonkáló-interjú alapján következtethetünk: „Éveken keresztül . . . csak heti két órában foglalkoztam a rutén nyelvvel, heti négy órán keresztül pedig az orosz nyelvet és irodalmat adtam elő . . . (Eredeti kiemelés. — S. A.) Aki rutén nyelvvel foglalkozik, annak feltétlenül az orosz nyelvvel és némileg az orosz irodalommal is foglalkoznia kell. Az orosz nyelv és irodalomnak a budapesti egyetemen való előadása véleményem szerint szükséges volna. Hiszen az orosz irodalom a világirodalom egyik legértékesebb része. ... A legutóbbi években az orosz nyelv az összekötő kapocs a különböző szláv népek között." Már 1920-ban hivatalosan is ellene fordultak. Tanárát és támogatóját, Asbóth Oszkárt (1852—1920), a máig is egyik legkiválóbb szlavistánkat, .203