Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

gezte, majd az ungvári és a máramarosszigeti piarista gimnáziumba járt (1895—1898). Családja szűkös anyagi helyzete miatt tanítványokat vállalt, hogy a felmerült kiadásokat fedezni tudja. Szülei tanácsára az ungvári görögkatolikus papnevelő intézetbe iratkozott be, mert itt az oktatás ingyenes volt. Már akkor feltűnt jó nyelvérzéke. A szemináriumban minden tárgyat latinul és görögül tanult. Kiváló előmenetele miatt Rómába akarták küldeni, felszentelése előtt azonban kijelentette, hogy az ösztöndíjat nem kívánja igénybe venni, s teológiai tanulmányait befejezi. Diploma nélkül nem kaphatott megfelelő állást, így 1902-ben beiratkozott a budapesti tudományegyetem latin—német szakára, ahol Asbóth Oszkár tanszékvezető irányításával elsősorban szláv filológiával foglalkozott. 1906-ban szerezte meg középiskolai tanári diplomáját, s gyakorióévét a szegedi főgimnáziumban töltötte. Bonkáló rövid működését az igazgató az 1906. augusztus 29-én tartott tantestületi ülésen értékelte: ,,A VKM Bonkáló S. id. h. tanárt a gyöngyösi állami főgimnáziumhoz helyezte át . . . Lehetetlen távozása alkalmával két dolgot fel nem említenem. Egyik az, hogy a még pályája kezdetén levő tanár nehéz viszonyok között — neki jutott ugyanis a legnehezebb első párh. osztály vezetése —, emberül állotta meg helyét; a másik az, hogy, ha volt is tévedése, azt készséggel beismerte, és nem restellte férfias elégtételt nyújtani az adott sérelemért, ami jellemének mindenesetre egyik nemes vonását tünteti fel. Mindezekért tartsuk meg őt jó emlékezetünkben" [9]. Intenzív tudományos munkáját gyöngyösi évei alatt kezdte meg (1906—1916). 1910-ben, a Magyar szók a kárpátrutén nyelvjárásokban című disszertációjának megvédése után doktorrá avatták. Érdeklődése elsősorban a rutén nyelv és a szlavisztika felé fordult. Ezt több publikációja is bizonyítja: [10], [11], [12], [13], [14], [15], [16]. A szlávok [17] című könyve ebből a szempontból a legjelentősebb. A szerző részletesen ismerteti a szláv népek történetét, vallását, nyelvét, kultúráját. Ez az első magyar nyelvű összefoglaló és rendszerező igénnyel készült munka a szlávokról. A pánszlávizmus megítélésében ugyan nem foglal helyesen állást, könyve mégis jelentős tudományos és ismeretterjesztő mű. 1910-ben négy hónapot a lipcsei egyetemen tanult, ahol szlavisztikát, orosz, német, francia, latin, szanszkrit nyelvészetet és irodalmat hallgatott. 1911-ben feleségül vette dr. Kálmán Ignác gyöngyösi ügyvéd lányát. 1913-ban, a pétervári egyetem meghívására, egy évet a Néva-parti városban töltött, ahol többek között I. A. Baudouin de Courtenay, A. A. Sahmatov, Sz. A. Vengerov és N. N. Jasztrebov előadásait hallgatta. Irodalmi körökkel is kapcsolatba került, s találkozott Majakovszkijjal, aki már ekkor az induló futuristák vezéregyénisége volt. Bonkáló szerint Majakovszkij igazi művészlélek volt. Nyersen, durván, de mindig szellemesen fejezte ki magát, jó bemondásait mindenki élvezte. Gyöngyösi évei alatt Révai Nagy Lexikonának volt a munkatársa, s a szláv nyelvek és irodalmak köréhez tartozó szócikkeket dolgozta ki. A kicsinyes, provinciális kisvárosi élet teljesen idegen, sőt elviselhetetlen volt az ambiciózus Bonkáló számára. Jellemének egyik alapvonása — a diplomáciai érzék hiánya — már itt jelentkezett: őszintén beszélt .202