Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Az író Kraszinszkijnak az alakjához az anyagot rokonától, Sz. A. Rajevszkijtől kaphatta, aki ugyanabban a ,,Department"-ban szolgált Pétervárott, ahol regénybeli alakmása. Lermontovra hathattak már az ez idő tájt megjelenő, kisemberekkel foglalkozó Gogol-írások is. A kisemberproblematika ábrázolásában úttörő kezdeményezésének jelentősége így sem kicsi. Tudta, ha életkörülményei, tragikus sorsa nem is adott lehetőséget művészi kidolgozására, hogy egy kisember életsorsa mélyen bevilágít a társadalom mélyébe. Ezért is fontos, Lermontov szociális érzékenységének bizonyítékaként is a Ligovszkaja hercegnő című regény töredék, a pétervári társadalom rétegződésére is fényt vető Kraszinszkij jelleme, életkörülményeinek bemutatása. A valóságábrázolás néha naturalisztikus színezetűvé válik, például Kraszinszkijék lakásának leírásakor. A társadalom kishivatalnoki rétegében minden torzító külső hatás ellenére is elfojthatatlanul él az emberi vágy a jobb élet után, élnek az értékes emberi tulajdonságok: a munkaszeretet, szülőtisztelet és a munkával szerzett Öntudat. A címadás ellenére a regény töredék központi alakjának Pecsorint tartjuk. A töredék eredeti kéziratának első lapjára Lermontov nagy betűkkel írta fel a műfajt: regény. Jóval kisebb betűkkel, kissé a felső lapszél és a műfaji megnevezés közé írta: Ligovszkaja hercegnő. Puskin hatása nyilvánvaló már a névadásban is: Pecsorin és Anyegin neve egyaránt északi tó elnevezéséből származik. Mottót is az Anyeginből választ Lermontov. Valószínű, hogy az írói szándék ellenére — az írói egyéniségnek megfelelően — nőtt túlságosan nagyra Pecsorin alakja. Nem lehet véletlen, ezt bizonyítja a Korunk hőse, amelyben Lermontov kiforrott írói, lélektani módszerének megfelelően elmélyül a lélekábrázolás, és fokozott jelentőséget kap a belső monológ. JEGYZETEK [1] Lermontov „Ligovszkaja hercegnő" című regény töredéke még nem jelent meg magyar fordításban. Az idézeteket saját fordításomban közlöm, M. J. Lermontov: Próza i piszma (Szobranyije szocsinyenyij, torn IV.) Moszkva 1965. sztr. 246—303. alapján. [2] Vö.: E. E. Szollertyinszkij tanulmánya, „Uroki zsanra" Vologda, 1969. 31—64. о [3] Vö.: M. Bahtyin: Problemü poetyiki Dosztojevszkogo. Moszkva, 1963. [4] A lélektani szempontú elemzéseknél elsősorban Karancsy László tanulmányaiban alkalmazott szempontokra támaszkodom, összefoglalóan megtalálhatók Leonyid Andrejevről írt kandidátusi disszertációjában. Munkámhoz adott segítségéért köszönetet mondok. [A mellékletek a leningrádi M. E. Szaltikov-Scsedrin könyvtárban található eredeti kéziratról készültek.] .192