Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A regénytöredék utolsó sorai, Lermontov kézírása. származik. Ebben az életszakaszban a legérzékenyebb, legmozgékonyabb a lélek, leginkább alkalmas az új hatások befogadására, értelmi, érzelmi szempontból nagymértékű plaszticitás jellemzi. Az ember magatartásformái és viszonyulásainak sajátosságai ekkor alakulnak ki az élet és a nevelés hatására. Az író figyelembe veszi az öröklött, jellembeli tulajdonságokat, képességeket, és azokat is, amelyeket az élet, a nevelés a környezet hatása alakított ki, azaz a szerzett tulajdonságokat. Ezenkívül ismer olyan megrázó, meghatározó jelentőségű élményeket, amelyek alapjaiban átszabják az ember magatartásformáit, megváltoztatják viszonyulásainak sajátosságait. Meggyőző példa erre Andrej Bolkonszkij és Napóleon találkozása az austerlitzi csatamezőn. Andrej herceg egész addigi életszemlélete, célkitűzése, világképe gyökeresen megváltozik. Alapjaiban átrendeződik értékskálája, szinte végtelenre tágul világszemléletének látószöge. Lermontov is ismer hasonló, meghatározó jelentőségű élményeket, ha hőseinek megváltozása, „pálfordulása" nem is ennyire látványos. Kraszinszkij számára a Pecsorinnal történő szembekerülés ad hasonló jellegű élményt. Bár ez nem sűrűsödik annyira egy mozzanatba, inkább motívumláncolatot, hatásfolyamatot alkot. A dialógusokban megfigyelhetők a beszédtársakat érő külső hatások és a kiváltott reakciók közti összefüggések. Ezeket elemezve próbáljuk megállapítani Lermontov lélektani felfogását. Tudjuk, hogy a lélektani mechanisztikus felfogás szerint a pszichikus jelenségek — az ok okozat elvét követve — közvetlenül levezethetők a külső hatásokból. Ennek a felfogásnak az egyoldalúsága nyilvánvaló. A másik véglet a perszonalista pszichológia, amely a személyiség belső sajátosságaiból, tendenciáiból kiindulva magyarázza a pszichikus jelenségeket. Az előbbi fel.187