Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

II. A dialógusok tartalmi és formai szempontú tipizálása A) Tartalmi szempontú elemzés Az eddigi megállapítások az elemzett mű dialógusainak legszembetűnőbb jellegzetességeit érintették. A dialógusok tartalmi szempontú csoportosítását az alábbiak szerint végezhetjük el. 1. Azok a párbeszédek, amelyekben a szereplők akarati párbaja figyelhető meg. A lermontovi próza, természetesen a Ligovszkája hercegnő című regénytöredék dialógusainak is ez a legtipikusabb vonása, a lélektani funkción kívül. Példaként Pecsorin és Kraszinszkij, Pecsorin és Véra Dmitrijevna dialógusait említjük. 2. Vannak olyan típusú dialógusok, amelyekben csupán információközlés történik [2]. A résztvevők egyike sem akarja a másikat akarati síkon legyőzni, különös hévvel meggyőzni. Ezekben a párbeszédekben az akarati és érzelmi telítettség jóval alacsonyabb az előző típusénál. Ide tartozik Pecsorin és Véra Dmitrijevna dialógusa a VIII. fejezetből, és Pecsorinnak Kraszinszkij édesanyjával folytatott párbeszéde a VII. fejezetből. Ezen a főtípuson belül egy altípust is megkülönböztethetünk. Mivel a drámai szituációkban a többségben magas érzelmi, akarati telítettségű dialógusok különösen nagy emocionális töltést kapnak, a fokozás lehetősége megköveteli a nyugvópont jellegű dialógusok közbeiktatását. Természetesen az emocionális telítettség foka szerint nehéz lenne sorrendbe állítani a dialógusokat, ezért csak a magas emocionális töltésűeket és a velük ellentétes jellegű párbeszédeket különböztetjük meg. Ezeknek a dialógusoknak a tényközlő jellegen kívül még egy feszültséget oldó funkciójuk is van. Tehát az első típusűakkal éppen ellentétesek, nemcsak tartalmukban, de hatásukban is. Mintegy azokat ellensúlyozzák, jelezve a kulminációs pontok között az emocionális alaphelyzetet, ha tetszik a „nullpontot". Példaként Véra és Varvara Alekszandrovna párbeszédét említjük. 3. A dialógusok között találunk ún. összevont dialógusokat. A lényege abban áll, hogy az egyik beszélő, aki képes lenne a vitát továbbfejleszteni, összefogja a szálakat, záróakkordként összegezi a beszédtársak véleményét. Ilyen például a puszta társalgás kedvéért létrejött „Pétervár—Moszkva" vita, amelyben a döntőbíró jogával is felruházott Pecsorin diplomatikusan oldja meg feladatát. B) Formai szempontú elemzés 1. A formai elemzés szerint megkülönböztethetünk teljes, zárt dialógusokat, vagyis a klasszikus értelemben vett párbeszédeket, amelyekben két vagy több személy viszonylag egyenértékű szerepet tölt be. Ide tartozik Pecsorinnak és barátjának Branyickijnak a dialógusa a VI. fejezet 180