Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A regénytöredékben tartalmi és formai szempontból egyaránt sokféle dialógust találunk. Ezek többsége a lélekábrázolást szolgálja, tehát lélektani funkcióval bír. A szereplőket bemutató jellem- és léle'kábrázolás bizonyos fokig statikus eszközeivel szemben (monológ, írói jellemzés stb.) a dialógus a dinamikus eszközökhöz (tettek, gesztusok stb.) tartozik. Tudjuk, hogy a modern lélektani ábrázolás fő vívmányává a belső monológ válik, amelyet nagyrészt Dosztojevszkijtől, Tolsztojtól tanulnak meg a nyugati írók, ők pedig éppen Gogol és Lermontov műveiben találhatták meg ennek értékes előlegezését. Igazi belső monológ hiányában bennünket a dialógusok, mint a lélekábrázolás hatásos eszközei is érdekelnek, ezért elöljáróban el kell végeznünk némi fogalmi tisztázást. Nem a. teljesség igényével, de fő vonalaiban meg kell állapítanunk a jellem, pszichikum fogalmának tartalmát, jelentését, már csak az egyértelműség kedvéért is. A jellem befejezettséget, lezártságot hordoz magában. Tartalmát az ember magatartásformáinak és viszonyainak sajátosságai alkotják. így az egyén kialakított magatartása bizonyos mértékben normatív elemet is tartalmaz, amelyet eszmei, etikai normák, az egyén ismeretanyaga stb. határoznak meg. Az egyén karakterének ez a bizonyos ideig tartó befejezettsége, megállapodottsága ad lehetőséget hosszabb ideig tartó megfigyelésre, részletes elemzésre. A lélekben nincs befejezettség, normatív elem, a lélek örökké mozgó, változó. A lélek és a jellem szoros kapcsolatban van egymással. Hatnak egymásra, különös konfliktusok alakulhatnak ki a kettő kapcsolatából. Például Pecsorin és Kraszinszkij, a regénytöredék két riválisának az esetében jellemük meghatározza pszichikumukat, egyéniségüket, egész életüket. Különösen Pecsorinnál figyelhető meg, hogy a jellem fegyelmező ereje miként nyomja el a lelket, hogyan determinálja minden cselekedetét. Pregnáns példa erre Pecsorin és Nyegurova kapcsolata, amelyben a hatalmasra növesztett jellembeli egoizmus minden mozdulatot meghatároz. Kraszinszkij esetében nem ilyen végletesen érvényesül a jellem hatása. Nem is érvényesülhet, mert ő kishivatalnok, akinek viselkedését nemcsak a szokásjog, hanem elsősorban társadalmi helyzete szabja meg. Éppen jelleme és társadalmi szituációja miatt alakulnak ki a számára végzetesnek tűnő konfliktusok, magatartásbeli zavarok. Nemcsak Pecsorinnál kapcsolatban figyelhető ez meg, de a nagyvilági társasághoz való viszonyában is. Sőt egy, Vera hercegnővel folytatott személyes beszélgetés során is kiderül: ,,. . . az önök sorsa: szórakozás, pompa, a miénk pedig a munka és a gondok, ennek így is kell lenni: ha mi nem, akkor ki fog dolgozni" [1]. Érzi azt a társadalmi igazságtalanságot, mely őt is sújtja, de társadalmi szituációja szerint jár el. Viselkedését, kimondható szavait is megszabja a pétervári miliő hatására kialakult kishivatalnoki alázatosság. Kraszinszkij törekvő egyéniség. Szeretne meggazdagodni, kiemelkedni a kishivatalnokok szürke rétegéből. A hivatalnoki ranglétrán, a közerkölcs szellemében, becsületes munkával akar előrejutni. A hercegnővel szemben szerény, alázatos, megbízásának elvégzésében ügybuzgó. De itt az .178