Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

anyagának foglalata, másfelől meg nagy igényű kelet-közép-európai szintézisregény is, a trieszti Italo Svevo, a román Rebreanu, a cseh Hasek, s az osztrák Musil monarchia-regényeinek rokona. Magyar vonatkozásokban gazdag mű ez is, a történés színhelye Zágráb és Bécs mellett elsősorban Budapest, s hősei jórésze is magyar. A társadalmi körkép, melyet e nagy regényben Krleza felrajzol, egyetemes érvényű, a kelet-középeurópai népek mindegyikének tanulságos, így a magyarságnak is, hisz — Méliusz Józseffel szólva — „történelmi önvizsgálatra kényszerít, vallomástételre, állásfoglalásra a bukott magyar államkoncepcióval szemben, nemcsak Tisza István és a magyar uralkodóréteg, de polgársága, az egész magyar adminisztráció ellen, aminek eszmemaradványai hiába tagadnánk, a tudattalan hajszálcsövein máig átcsorognak." А к. u. k. tisztnövendékek uniformisától megszabadult Krleza 1913 őszétől minden idejét az írásnak szenteli. Első írása, egy életrajzi töredék, 1914-ben jelenik meg Fragmenti címmel, ugyanebben az évben közli a századelő jeles horvát kritikusának, Milan Marjanovicnak lapja, a Knjizevne novosti első, Jézusról szóló Legenda ját is, melyet Krleza ,,első drámai korszakának" nyitányaként tart számon a kritika, s melyet sorrendben az alábbi „legendák" követtek 1916-ig: Maskerata, Salome, Kraljevo. Valamennyi expresszionista fogantatású, némelyik Renan. Wilde, Schopenhauer, Nietzsche és Kant impulzusait mutató színpadi költemény. Közülük a Kraljevoban (Szent István napi búcsű) már a monarchia valóságát kritizáló, a cs. és kir. birodalom problémáira figyelő Krleza mutatkozik be. írói pályájának újabb fontos fordulója volt az 1917-es esztendő. Ekkor jelent meg a háborús élményekből fakadt, s a háború elleni tiltakozásnak szánt remek elbeszélése a Horvát rapszódia, melynek megírását (saját vallomása szerint) Friedrich Adlernak Stürgkh osztrák miniszterelnök elleni merénylete is inspirálta. Ugyancsak ebben az évben, 1917 nyarán, érlelődik meg benne az elhatározás: csatlakozik a szocialista mozgalomhoz. Szemléletét ekkor már mindinkább a marxi eszmék alakítják, s hamarosan megfogalmazódik benne — Lenin tanításainak megismerése nyomán — az alábbi tétel is (1917-ben): ,,A nemzetközi politikát... a proletariátus érdekében kell csinálni! Erre tanított bennünket Marx. Erre tanít minket ma Lenin." Ez az alapállás már voltaképpen a vitatkozás álláspontja volt: a horvát szociáldemokrata mozgalom akkori reformista vezetőjével, Vitomir Korac-tyal polemizálva fogalmazta meg fenti nézetét. Mint a horvát szociáldemokrata sajtó publicistája az egykorú magyar társadalmi jelenségek kommentálására-elemzésére is vállalkozik — érdekes, sőt meglepően találó képet rajzolva például a magyar választójogi reformért folytatott harcról, ebben a magyar munkásosztálynak jutó szerepről, s éleslátású cikkeket közölve a magyar polgári demokratikus forradalommal kapcsolatos kérdésekről, Ady és a magyar forradalmi mozgalom viszonyáról stb., hogy aztán 1920-ban már a magyar proletárhatalom iránti rokonszenvét, s a fehérterror elleni tiltakozását is kifejezésre juttassa egy zágrábi munkásgyűlésen. S mindez voltaképpen a szocializmus eszméi.169