Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

A Marosával? — akartam fölkiáltani önkéntelenül, de Csukay úr megelőzött, megütődő hangon közbeszólva: — Hogyan? Hát a Marcsa itthon van?" (Krk. 36. 107. A Marcsa öcsém.) Kivételesen még uralkodó említésekor is megüti ezt a bizalmas hangot: „Ezeket az edényeket Teleki Mihály uram kapta valamikor a Leopoldus császártól." (Krk. 67. 12. A Tiszáék ezüstneműi.) Családi név vagy kételemes (családi és utó-) név előtt kifejezhet kárörömöt: „És hát mi baja a Homlódynénak? Görcsök? Ügy kell neki..." (Krk. 21. 180.); Családtagok (férj-feleség), barátok kapcsolatában fesztelenséget: ,,— Öh istenem, igaz-e, amit hallottam? A Mravucsán mondja, hogy a mi vendégeink lesznek." (Krk. 7. 126.) „Szülőfaluja rétjein pillangót kergetett, fészket szedett, ürgét öntött pajkos leány- s fiúpajtásokkal, össze is kaptak a Szabó Palival." (Krk. 7. 17.) „. . . elkezdte egyenkint sorba hajigálni a kártyákat a paplan zöld selyem felületére, miközben egyre a megboldogult Panity Lacival és a Siroky Miskával beszélgetett." (Krk. 36. 83. Intra dominium.) A bizalmas, könnyed hang eredhet abból az érzésből is, hogy egy rétegbe vagy egy testületbe (pl. a képviselők közé) tartozó személyekről van szó: ,,. . . nemeslányt vett feleségül a vinnyei kurta nemesek közül, a Csató Veronikát." (Krk. 36. 188. A nagy emberbarát.) — „Hát biz ahhoz elmenne a Krikovszky Katka is, pedig a legszebb lány a városban; két kézzel kapna utána a Hupka Matild, pedig ugyancsak rátartós, gúnyoros jószág. Sőt, talán a Biky Mariska se adna neki kosarat, pedig nemes leány." (Krk. 7. 86.) „Fölnyitod a reggelid mellé [a lapot], és felkiáltasz: »Ah, ni, a Kamuit Miska megérkezett!« A másik lapra fordítasz: »Ohó, már a Csetei Feri is itt van!«" (Krk. 36. 170. A dzsentri-fészek.) ,,. . . nem láttátok, ki ment be most az ajtón? Az a bizonyos a Miletics Szvetozár." (Krk. 67. 154. A T. Házból.) A miniszterelnök említésében is a bizalmasságnak ez a változata érezhető: „Hanem a Tisza Kálmán, szó ami szó, szépen ruházkodik." (Krk. 36. 92. Falusi vendégek.) — „Beszéltek azzal a hatalmas miniszterrel, a Tisza Kálmánnal . . ." (Krk. 67. 8. A csángók.) Nem létező személyek (mondai alakok, szentek) nevének névelős említésekor a közvetlenség a tanulatlan ember naivitásából adódik, pl.: „Kővé változzon át mindjárt, ha nem úgy van (már tudniillik Adameczné mondja), hogy a Szűz Mária maga eresztette le azt a szerszámot az árva védelmére." (Krk. 7. 24.) — ,,— Akármi legyek — mondotta az egyházfi (ő látta úgy, kalap nélkül) —, ha nem úgy nézett ki, mint a templomi képek közt a Szent Péter." (Uo. 25.) — „Hát persze, hogy a Szent Péter volt! Miért is ne volna?" (Uo.); máskor indulatosság magyarázza a társalgási nyelvi formát: „A ló itt elkedvetlenedik, látván a cirkunstanciákat, a Herkópáternek se nő meg . . ." (Uo. 122.) — „Gregorics Gáspár gúnyolódva nevetett a Matykó szeme közé: — Olyan vagy, mint a »Nemtudom János« a mesében." (Uo. 72.) .162