Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1974. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 12)

Fölényes stílus, fennhéjázó hang arról árulkodhat, hogy az író nem becsüli sokra az emlegetett személyt: „A Gyengő Józsi is csak olyan könnyű gavallér . . ." (Krk. 21. 125.) Szereplő is említ személyt ilyen hangnemben: ,,— Az a bizonyos, a Prepelicza András lesz. Annak a bajusza tette meg azt a nevezetes tréfát, hogy fölszaladt az orra tetejére." (Krk. 7. 72.) Abból is adódhat a lenéző hang, hogy a beszélő nagyon biztosnak érzi magát valamilyen dolgában: ,,— Semmi az — felelte Sztolarik úr —, majd megveszi negyvennyolcért a Gregorics Gáspár." (Uo. 83.) Az említett szereplő társadalmi szempontból a beszélőnél alacsonyabb rétegbe tartozik (alkalmazottakat, cselédeket említenek így): „Edd meg a Bubenyikodat!" (Krk. 21. 167.) — „Ki a Bubenyik?" (Krk. 20. 72.) — „Ezt is a Maiinka csinálta." (Uo. 145.) — „Hát a Maiinka adta oda neki." (Uo. 149.) Van rá példa, hogy a hangvételt nem az említett szereplő iránti, hanem a beszédtárs vagy a helyzet iránt érzett fölény teszi megokolttá: „Vidáman toppant be Noszty Feri azzal a szóval, hogy jachtot vett Mari számára. — No, süsd meg — szaladt ki a szó a nyers Leviczky Jánosból. — A jachtot? — A jachtot is, a Maridat is." (Krk. 21. 160.) ,,— Van a Veronkának olyan hozománya, hogy egy grófnőnek is elég lenne, de azt sem a tisztelendő úr nem tudja, sem ő maga." (Krk. 7. 178.) A g ú n у о s hang sokszor a szereplő ellenszenvességére utal: „A Gáspár fiskális volt és bőbeszédű ember, dehogy bírt volna vele az Ancsura." (Krk. 7. 64.), még gyakrabban a pletykálkodás stílusát ábrázolja vele: „Azelőtt is, beszélték, némelykor a mezőn eltűnt a Gongolyné a rozsokba, aztán kis vártatva valahonnan csak előbukkant Srankó, és az is eltűnt a rozsokba." (Uo. 30.) „Azt mondják, hogy a szentmise alatt odahajolt a Tornyos Istvánnéhoz . . . egy szép zahorai menyecske ... és megcsókolta a nyakát." (Krk. 36. 85. Intra dominium.) — „. . . a keresztgyerekből lett a legnagyobb magyar király. Rossz nyelvek ugyan azt állítják, hogy Kopereczkyné nem a Lajos gyereknek volt a keresztanyja, hanem csak az Endréé, aki aztán a Nápolyi Johanna gonosz körmei közé került." (Krk. 20. 76.) Nem szabad említés nélkül hagyni az olyan szövegeket sem, amelyeket az említett stílusárnyalatok szerint azért nem lehet minősíteni, mert a szereplőkben kialakult érzelmek, indulatok többféleségének megfelelően a stílus is kettősséget mutat, s így kelt — leggyakrabban — humoros hatást: familiáris és rideg: ,,. .. mivel a Katinak is szakasztott olyan haja van, a kettőt együtt megveszi jó pénzen." (R.—Fr. 140. Péri lányok szép hajáról), familiáris és modoro s-ü nnepélyes: ,,— Azon szív van itt, Stevo —• kiáltá lelkesedve —, itt találtam meg, a Krisztina az; ő csüggni fog rajtam, ő az enyém leend, ha nekem adod." (Uo. 20. Az arany kisasszony.) 11* 163