Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

Dr. Nagy József (szerkesztő)—Friedrichné dr. Kovács Irén—dr. Nagy Andor— Rátkai István—Somos János—Szabó Endre—dr. Szűcs László: Az általános iskolai tanárképzés 25 éve az egri Tanárképző Főiskolán

Jellemző volt a minisztérium részéről a lemorzsolódás elleni következetes küzdelem is. Ezt már egyértelműen pozitív ténynek nem fogadhatjuk el. A lemorzsolódás elleni küzdelem célja az volt, hogy az egyetemekre, főiskolákra bekerülő munkás-paraszt vagy szakérettségis fiatalok számára feltétlenül biztosítsák a tanulás lehetőségét. Gyakorlatilag azonban ez azt jelentette, hogy azokat a tanárokat, akik több hallgatót megbuktattak, szinte felelősségre vonták, hogy miért buktattak, miért nem foglalkoztak úgy a hallgatókkal, hogy eredményes vizsgát tudjanak tenni. A lemorzsolódás elleni harc gyakorlatilag azt eredményezte, hogy 1952—53-ban alig volt olyan félév, amikor bukott hallgató lett volna a főiskolán. A kétéves főiskolai képzés idején tanulmányi okok miatt mindössze néhány hallgató hagyta el a főiskolát. A minisztérium erőteljes irányító munkája az 1952—53-as tanévben érte el csúcspontját. A Közoktatásügyi Minisztérium 1952. augusztus 25-én kiadott tanév eleji utasításában megállapítja, hogy az 1951—52-es tanévben előrelépés történt a felsőoktatási módszerek kidolgozásában, bevezették az ellenőrzési terveket, az egységes vizsgamódszereket, az osztályfőnöki rendszert, és a szakérettségis hallgatókkal való foglalkozás megszilárdult. Ennek eredményeként emelkedett a tanulmányi színvonal, csökkent a hiányzás és javultak a tanulmányi eredmények. Továbbra is hibaként tünteti fel, hogy sok egyetemen és főiskolán még mindig magas a bukási arány, a tanszékek nem érzik felelősségüket, és mindez annak a következménye, hogy az egyetemek és főiskolák politikai vezetése gyenge. Az 1952—53-as tanév fő feladatát az utasítás az oktató-nevelő munka pártos egységében jelöli meg, amely egyaránt vonatkozik a hallgatók és tanárok körében megnyilvánuló ellenséges magatartás elleni fellépésre. Feladatul tűzi ki a tanulmányi színvonal további emelését és a diákszállókkal való fokozottabb foglalkozást. Az utasítás a már előbb ismertetett módon havonta kért jelentést a hiányzásról és létszámalakulásról, félévi ellenőrzési tervet kellett készíteni a felsőoktatási intézményeknek, amelyekben fel kellett tüntetni a kisvizsgák és konzultációk időpontját, a félévi vizsgaidőszakban pedig heti statisztikában kellett beszámolni a vizsgaeredmények alakulásáról. A Közoktatásügyi Minisztérium utasítása természetesen az Egri Pedagógiai Főiskolára is érvényes volt, megvalósítása azonban a kétéves képzés miatt még nagyobb nehézségekbe ütközött, mint más jellegű, hosszabb képzési idejű egyetemeken, főiskolákon. Létrehozták a 15—20 hallgatóból álló tanulmányi csoportokat, a csoportvezető kiválasztása éppen a kétéves képzés miatt azonban gyakran esetleges volt, és nem mindig a legmegfelelőbb személyre esett a választás. A tanulmányi csoportokat vezető csoportfelelős hallgatók főleg a tanulmányi osztály szociális előadójával tartották a kapcsolatot. Ezek részére minden hónapban értekezletet hívtak össze, ahol részben beszámoltak a csoport életéről, részben a főiskolai módszertani bizottság által kitűzött konkrét feladatokat ismertették velük. A tanulmányi csoportok egyik fő célja a tanulmányi munka előmozdítása, a gyengébb hallgatók segítése volt. Ennek érdekében minden szakon vagy csoportos tanulást vezettek be, vagy megszervezték a 24