Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Csehov drámái a moszkvai és leningrádi színpadokon 1950—1970 között

telítődik meg — ezek a tiszteletlen fiatalok kézről kézre dobálják, mintegy méregetve valóságos és jelképes súlyát. De az öreg doktornak a nővérekhez való ragaszkodása sem olyan meghatóan önzetlen, mint ahogy azt megszoktuk."

7 A rendező átformálta hősök főleg a magánytól szenvednek. Az egyre lanyhuló társkeresésük folyamán nemcsupán a hangzatosan hirdetett eszméiktől és életvágyuktól idegenednek el, hanem végeredményben egymástól is. Efrosz a darab igazi mondanivalóját nem a három nővér gyakran megszokott szenvelgő elvágyódásával fejezi ki, hanem az örökösen félmámorban kedélyeskedő öreg orvos, Csebutikin nagyjelenetében foglalja össze. A sokmindent megélt katonaorvos táncában, a tűzvész éjszakáján, a rendező jelképesen egy megfáradt, széthullott ember agóniáját is érzékelteti. Ez a groteszk haláltánc szimbolizálja talán leghívebben a csehovi hősök teljes lelki szétmcrzso 1 ódását. Bár a kritika pro és kontra megnyilatkozása rendkívül hevesnek mutatkozott a Malaja Bronnaja Színház Három nővére kapcsán — néhány cikkíró egyenesen Csehov meghamisításáról beszélt —, azt azonban el kell ismerni, hogy Efrosz rendezése egyik rendkívül érdekes és újszerű változata volt a sokszínű dráma megjelenítésének. Azt is hozzá kell tenni, hogy az eddigiek közül kétségkívül az egyik legeredetibb. Érdékes, hogy az elmúlt években a Ványa bácsit viszonylag kevés színház tűzte műsorára. Ezért érthető módon a moszkvai Szovjet Hadsereg Színház 1969-es bemutatóját nagy érdeklődés előzte meg. A Hej fee rendezte Ványa bácsi azonban csak részben elégítette ki a kényesebb igényeket. Bár sikerült a színpadon feszült atmoszférát teremteni, mégis helyenként hidegnek, kissé elnagyoltnak tűnt az előadás. A neves filmrendező, Hej fee, a drámában két nemzedék, az örökös mellőzésbe belefáradt, s már csak néha „tüzelő" öregek és a helyüket lázasan kereső fiatalok furcsa, pajkosain szomorú, hol komikus, hol felemelő találkozását fogalmazta színpadra. A Ványa bácsiban Szónya kezet nyújt a minden reményében csalódott nagybátyjának. A sorsuk közös, egyaránt elvesztették hitüket és reményüket. A kor egyformán bánt el velük. A darab legsikeresebb szerepformálása A. Popov nevéhez fűződik, aki a címadó hőst, Vojnyickijt ragyogó érzékkel jelenítette meg. A színész Ványa bácsi figuráját apró mozaikokból építette fel, minden hangulatváltását művészi sűrítéssel tálalta, s finom művészi eszközökkel mutatta be azt az utat, amelyet Vojnyickij alapvető tévedése felismerésétől a tragikus robbanásig átélt. A kitűnő színész tudott olyan pillanatokat teremteni, amikor a nézők .nagyon közel érezték Csehov zseniális szellemét. A. Popov remek produkciója feledtetni tudta a kevésbé érett alakításokat. A darab hangulatát nagyon jól elmélyítette a színpadkép világosszürke tónusa, amely összhangban állt a háttérben meghúzódott ezüstös nyírfák színével. A díszletek igazi századvégi oroszos miliőt árasztottak. Mialatt Moszkvában a 60-as években izgalmas, szenvedélyes vitákat kiváltó Csehov-bemutatók zajlottak le, Leningrádban is új, korszaknyitó előadást tartottak. G, Tovsztonogov — a mai rendezők nesztora — 1965ben a Gorkij Drámai Színházban a Három nővérrel fogalmazta újra a klasz252-