Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Hekli József: Csehov drámái a moszkvai és leningrádi színpadokon 1950—1970 között

dalát mutatta meg. A legjobb alakítást V. Kolcov nyújtotta, Szorin szerepében. A Három nővért az 50-es években többször játszottak a moszkvai színpadokon, de sokszor a régebbi rendezés felújításával, s csak elvétve próbálkoztak újrarendezés! kísérletekkel. A Művész Színház hosszú éveken keresztül műsoron tartotta a drámát. 1959-ben a Színművészeti Főiskola végzős növendékei is a Három nővért választották vizsgadarabnak. Viszonylag kevésszer játszották a Ványa bácsit az elmúlt két évtizedben. Az utóbbi éveket nem számítva, talán a leningrádi Dráma Színház 1954-es felújítása a legfigyelemreméltóbb. A szovjet színjátszás két fellegvára 1954-ben — ismét egyidőben —• mutatta be a Cseresznyéskertet is. A moszkvai Komszomol Színház két rendezője, Sz. Giacintova és A. Pelevin igyekeztek elkerülni a komikus és groteszk elemek túlzott hangsúlyozását, fő figyelmüket inkább Ranyevszkaja és Gajev belső, erkölcsi csődjének megfogalmazására fordították. Bár a darabban a csehovi atmoszféra lüktetett, mégis néhány figura megjelenítése stilizáltnak hatott. A kritikusok többségének véleménye szerint a leningrádi Komédia Színház Cseresznyéskertje elősorban a külsődleges, komikus mozzanatokra épült. A túl sok felesleges színpadi mozgás és hanghatás, a túlzottan egyéni rendezői értelmezés helyenként elnyomta a csehovi hangot. A moszkvai Művész Színház fennállásának hatvanadik évfordulóján, 1958-ban egyszerre három Csehov-színművet is játszott; a Három nővért, a Ványa bácsit és a Cseresznyéskertet. Ezekben a többször felújított és átrendezett darabokban már a harmadik szovjet színésznemzedék lépett a színpadra, sikeresen vegyülve az idősebb korosztály képviselőivel. Az ifjú színészek beépítése új színt, ízt és ritmust vitt a művekbe, felfrissültek a dialógusok, felforrósodott a hangulat. Irina, Natasa, Andrej, Tuzenbach a Három nővérben, Ranyevszkaja és Anya a Cseresznyéskertben, Asztrov a Ványa bácsiban modernebb értelmezést nyertek. Mindezek ellenére a hirtelen születő, ugyanolyan gyorsan tovatűnő csehovi hangulatok nem mindig kaptak kellő hangsúlyozást. Bár az 50-es évek közepe táján a Művész Színház hegemóniája megszűnt, a hagyományokhoz való erőteljesebb ragaszkodása ellenére is a felfrissített színészi gárdája továbbra is vezető szerepet biztosított a színháznak. Jól példázza ezt az a tény is, hogy a sűrítve felújított és új, fiatal tehetségekkel megtűzdelt Csehov-bemutatók eszmeileg nagyjából egyformák tudtak maradni. A 60-as évek elejen nagyon mozgalmassá és eseménydússá válik Moszkva színházi élete. Több új színész és rendező egyéniség tűnik fel, s mindegyik a maga módján akarja kifejezésre juttatni sajátos, néha kihívó művészi hitvallását. Erre jó alkalmat kínálnak — a modern darabok mellett — Csehov többféleképpen értelmezett drámái is. A színházi élet fellendülését az említett tényezők mellett az is elősegítette, hogy új színtársulatok alakultak. A Vahtangov Színház egyik mellőzött tehetsége Ljubimov, egy végzős művészosztállyal színházat alapít a Taganka téren. Efrosz és Jefremov — Knebel két eredeti tehetségű felfedezettje — Szovremennyik néven hoz létre színházat, sok ígéretes műkedvelővel. A két 249-