Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Lőkös István: Egy Krleza-novella magyar motívumai
Amint már jeleztük; a magyarországi, közöttük a budapesti élménykör emlékeit is, részben a vonatban Krizsoveccel együtt utazó magyar házaspár beszélgetése, majd meg ,, . . . a hölgy drága, piros neszesszer je, rózsaszínűre lakkozott körme, kesztyűje és ékszere, suttogó halk hangja és lázas csillogású, kacér tekintete . . . 3 0" idézte fel. Az emlékeknek ez a rajzása pedig valójában Krizsovec említett tizennyolc előtti pesii karrierjének momentumaira nyit ablakot. Egy életformára s egy mentalitásra, amelyet az omladozó monarchia utolsó csillogása övezett ugyan, arisztokrata ősök és elődök teremtették meg hozzá a „jogot", de egészében ugyanakkor már a rothadás virágait hordozta magában, amit Krizsovec is megérzett akkori élete egy józanabb pillanatában. Károly király tiszteletére az Operában rendezett díszelőadáson történt meg benne a döntés is: szakít „a frakkok és érdemrendek, a selyem és lakk kavargó pompájával", mert „ösztönösen (nemkülönben orosz tapasztalat szerint) érezte, hogy e szentistváni gárda párduckacagányos és az udvari testőrség fehér spanyolmentés teatralitása mögött, a diplomata tollazat, a gyémántos tündöklés ós kardinálisi bíbor — mind e díszletek hátterében lassan, mint távoli vihar sötétben felrémlő zúgása, mondhatatlanul súlyos és ormótlanul nagy, döbbenetes és ostoba valami közeledik, ami Kubin egy-egy holdkóros, otromba kifej ezésű, ám megrázó élményű képéhez hasonlatos." 3 1 A süllyedő hajó menthetetlenségét felismerő Krizsovec így szakított ifjúi életének e félresiklott szakaszával s így lett az új jugoszláv állam, az új királyság polgára, aki azért vállalta még a Pataky gróf peres ügyeinek intézését . . . Az életmű egésze felől is vizsgálva Krizsovec alakját, ugy tűnik: ő a Krleza-művek magyar motívumrendszerét tán első ízben a legteljesebben összegező karakter. Pécsi és pesti élményei, a feudális magyar társadalmi valóságban való részessége, a Diószeghy Zelma kisasszony iránti szerelme, majd jegyességük, a Krizsovec-család magyarán volta — mindez —• más formációban és szélesebb történelmi tabló hátterében — jelen van a ma még befejezetlen, de a szintézis igényével készült és az Osztrák—Magyar Monarchia utolsó éveinek nagyszabású rajzát tartalmazó monumentális kompozícióban, a Zászlók c. regényben is 3 2. A miliő, amelybe Kamill Emericzy beleszületett, itt is tipikusan „horvát (illetve: báni horvát)", azaz a khueni korszakra jellemző (Kamill apja is magas rangú báni tisztviselő); az ifjú Emericzy is Pesten járt iskolába, a Hungáriáimba, nevezetesen, ahová ugyanazon a „fiumei gyorson" kellett utazni, mint amelyiken Krizsovec is megtette jó néhányszor a Zágráb—Budapest közötti utat, s még az élmények, a táj leírása is azonos hangulatú. „A fiumei gyors édeskés karbolszagot árasztó, csipkés huzatú, vörös bársony ülésén — olvassuk a Zászlókban — a Bozjakovinától Lepavináig és Csurgótól Dombóvárig húzódó, örökké változatlan, unalmas táj közepett, Őméltósága elmerült gondolataiban, a fiával folytatott intim beszélgetésben. Ismeri mint a tenyerét a zágráb—budapesti vonalnak ezt az egész, tölgyesekkel és szántóföldekkel váltakozó, ostobán unalmas színterét: valamennyi útkereszteződést és út menti keresztet, valamennyi parcellát, az állomások kertecskéit, a virágágyásokkal, tulipánokkal és árvácskákkal, fehér kavicsos ösvényekkel, ahol tisztes külsejű, övig érő szakállú kis agyagtörpék s a rózsafák karóin 231-
