Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)
II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Lőkös István: Egy Krleza-novella magyar motívumai
csillogó üveggömbök díszlenek, ismeri az állomásokon csüngő vörös pelargóniás virágkosarakat, a kimeszelt árnyékszékekeit, az üresen ásító távirdaszobákat s az egész szegényes terepet, amelyen százszor is beleveszett már a ködökbe, a bizonytalanságba, a vadászatokba, a politikai dáridókba . . ." 33 S mennyi a hasonlóság e táj Kirizsovec-novellabeli leírásával: ,,A vonat patinás történelmi tájakon dübörgött velük, a horvát királyság maradványain (comites et reliquiae nobilium regni nostri Croatiae), s kint távoli, imbolygó fények szeldesték a parttalan, fekete éjszakát. Ezen a pesti vonalon — a makszimiri ligettől a dunai kilátásig, amely a vasúti összekötőhíd traverzein túl a budai királyi várra tárul — Krizsovec doktor már jő pár százszor utazott végig életében. Ügy ismerte a vasút menti jegenyefákat, falusi tornyokat, grófi kastélyokat Dráván innen és túl egyaránt, mintha saját birtokán utaznék, ahol minden az övé: az erdőszéli viskó rozoga, kormos kéményéből gomolygó füst éppúgy, mint a parkkal övezett kastélyokba vezető fasorok, vagy az állomások felirata és lámpái, hiszen valamikor mindez meghitt alkatrésze volt életének. Ebben a felsőhorvát stratégiai bázisban, amelyet rendszerint Flandriával vetettek össze, valóban volt valami brabanti, valami az északi, reneszánsz olajfestményekről áradó, primitív erejű, nyers egyszerűségből. S a királyságnak ezen a csücskén a szemlélődő utasnak úgy rémlik, mintha hatalmas Brueghel-kompozíció ikellős közepébe fúródnék vele a vonat. Zsúpfödeles paraszti kalyibák, körülöttük a kezdetlegesen bonyolult élet mintha csak az imént vert volna gyökeret és most indulna fejlődésnek. Római templomok meredező harangtornyai, zsíros, termékeny, fekete, brabanti televény, kolbászon, hagymán és topáz boron élő, vérmes, gulyát terelgető, szőlőtermelő, pirospozsgás arcú parasztok. Itt öklendezik, ott vizel valaki folyton, amott meg bitófán lóg egy emberfia, míg a terepen menetelő vértesek és tarka, zsoldos mezű hadak vonulnak keresztül. Spanyol muskétások, habsburgi zsoldosok, württembergi lándzsás gyalogság, nyikorgó szekerek, részeg, garázdálkodó, győztes hadcsoportok hömpölyögnek át a tájakon, fosztogatnak és gyújtogatnak, amit érnek. Az állomásokon Brueghel és Callot koldusai ácsorognak, nyavalyatörős, részeg, vén koldusasszonyok vagy puszta kezű, vasra vert parasztok, és szuronyos, élesre töltött fegyveres csendőrök" 3 /\ Az imént idézett táj rajz — amely egy társadalmi kép keresztmetszete és ennek alapvető vonásait villantja fel — már újabb Krleza-műveket is asszociálnak bennünk, a Kerempuh-balladák 3 5 egynéhány motívumát éppúgy, mint egyik híres esszéjének, a Krsto Hegedusic Drávamenti motívumait 3 6 interpretáló tanulmánynak sorait, amelyek a dél-magyarországi és felső-horvátországi vidék társadalmi valóságának történeti nézőpontú és erőteljes szociális elkötelezettségű rajzai. Ez pedig azzal a tanulsággal szolgáló tény, hogy a Zászlók, de az egész Krleza-oeuvre kritikai vizsgálatakor is fokozott figyelmet kell szentelni e motívumrendszer genezisének . . . 232-
