Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1973. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 11)

II. Tanulmányok a nyelv-, az irodalom-és a történettudományok köréből - Dr. Bitskey István: A Kalevipoeg, az észtek nemzeti eposza

lelkileg kiegyensúlyozott ifjú. Joggal irta róla Képes Géza: „az észt eposz hőse együtt lélegzik a természettel". Ha az erdőben eltéved, a madarak igazítják útba: Kalev hősi fia mostan Eltévedt az avarosban, Rigó rikkant a bozótból. Fönn a fenyőfán kakukk szól: „Nyugat irányában indulj, Naplemente felé fordulj!" „Okos népek, hála néktek, Tollköntösű kisvezérek!'' Szül Kalevfi jó kedvében S lépegetni kezd serényen, Nyugati táj irányába, Naplemente felé vágva. (67. 1.) Az észt mondák szerint ahova Kalevipoeg fejét letette vagy leült, vagy egy követ megragadott, a hatalmas nyomokat ma is őrzik a sziklák. Az eposz utolsó, XX. énekében népe elnyomói ellen harcol Kalevipoeg. Itt a legtöbb tanulmány csak a német lovagrendről szól, mint az észtek halálos ellenségeiről

2

6. Ezzel szemben mind a történelmi vizsgálódás, mind az eposz XX. éneke azt tanúsítja, hogy a kércíes nem ilyen egyszerű. Mert igaz, hogy az észtek Ölre mennek az ellennel, Vaspáncélú vértesekkel, Kik messziről jöttek hajón, Partjainkra hogy kiszállva, Bajt ontsanak az országra. (287. 1.) Ezek kétségtelenül a német lovagrend tagjai lehettek. Sokkal nagyobb terjedelemben szól azonban a XX. éneik a többi ellenségről: Hangyaként nyüzsgő polyákok Vérre szomjas vad tatárok S litvánoknak sűrű népe Kémeiktől hírül vették, Hogy ott járnak a leventék. Ismét kigyúl a vész erre, Száguldoz a harc szekere, S Kalev kemény fia újra Ellenségit üti-zúzza; Pusztítja a polyákokat, Tiporja a tatárokat, Polyákfejet annyit leszed, 221-