Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

Warga János is a gyakorlás jelentőségére hívja fel a figyelmet: „A tanítótól „múlhatatlanul megkívántatik, hogy minden esetre példát mondasson". Rámutat a tanító személyiségének fontosságára: ,. . . . a tanítást a könyv is hordja ugyan, de fő abban a tanító szelleme. A könyv még magában holt, a tanító szelleme teszi azt élőmunkássá". — Könyvének érdekessége az is, hogy szemléltető szöveg, vers áll az egyes fejezetek élén, s azokból vezeti le a szabályt. Matics Imre könyvében ki kell emelnünk a tipográfiai megoldásokat: változatos betűtípusok alkalmazásával tette könnyebbé, áttekinthetőbbé a tanítandó anyagot, és gazdag példatárral dolgozott. Természetesen nem mindegyik feldolgozás tartalmaz ilyen pozitív elgondolásokat. De nem is sokat várhatunk pl. Galgóczi Gábor nyelvtanától, hiszen ő maga, a köz- és váltójogi ügyvéd előre elnézést kér: ,,Ha írásmódom talán nem eléggé szabatos, vagy a' helyes szókötés szabályainak nem felel meg mindenütt, mint még gyakorlatlan az irodalmi pályán, kegyeletes elnézést kérek." De — mint írja — a haza felvirágoztatásának óhaja vezette. Majoros András pedig egyszerűen 87 §-ban összefoglalja a nyelvi szabályokat, majd egy ,,Végintés"-ben figyelmezteti a tanítót: „Igen hasznos dolgot cselekedendik, ha a nyelvtan magyarázata közben növendékeit az úgynevezett fejtegetésben vagy boncolásban gyakorolja." A 40-es évek termésének egyik érdekes és jellegzetes darabja Schúltz István könyve. A szerző katekizáló feldolgozásban adja a nyelvi tényeket. Pl.: ,,Mi a' nyelvtudomány? A' nyelv tulajdonságait magokban foglaló szabályoknak rendszeres előadása. Mi a' magyar nyelvtudomány? Olly rendszabások foglalata, mellyek szerint magyarul helyesen olvasni, írni, és beszélni tanulunk." stb. stb. (7. o.) De sajátossága, hogy a magyar nyelvtan tényeit német szövegekkel szemlélteti; így pl. az é birtokjelet. (21. o.) Wem gehört dieses Haus? dem Richter . . . ;stb. (gót betűkkel szedve). A 40-es évek nyelvtani termése igen gazdag. Nagyon változatos tartalmú és színvonalú kiadványok állíthatók egymás mellé. Sok az ellentétes nézet, megállapítás még mindig. Valóban szükség volt már arra, hogy központilag rögzítsék a nyelvi normákat. Ezt a munkát csak az Akadémia vállalhatta magára, már megerősödött tekintélyével. Az Akadémia megbízásából Czuczor Gergely és Vörösmarty Mihály vállalkozott a tankönyv megírására. Kiadásra is került A magyar nyelv rendszere 1846-ban (80.). A könyv arról tudósítja Bevezetőjében az olvasókat, hogy az Akadémia hivatva érzi magát ennek a munkának az előállítására, de ezzel természetesen nem tekinti lezártnak a nyelvi kérdéseket. A mű fő részei: Betűtan, Szótan, Mondattan és Szómértan. Ezek között a keretek között nincs lehetőség e munka részletes méltatására, de annyit el kell mondanunk, hogy az első akadémiai nyelvtan megfelelt feladatának. Jelentősége valóban igen nagy, hiszen végre rendet teremtett az ingadozó nyelvhasználat formái között. Arról azonban nincs adatunk. hogy iskolai használatba is került volna. 88