Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

francia változatából kisarjadó klasszicizmus a művészet területén élenjáró országokban már megkezdte hódító útját. Eszterházy Károly püspöki széke elfoglalásakor, 1761-ben, egyházmegyéje területére vonatkozólag nagyszabású építkezési programot dolgozott ki, amelynek egyik központi feladata a török idő alatt úgyszólván teljesen elpusztult Eger újjáépítése volt, elődje, Barkóczy Ferenc munkájának folytatásaként. Az óriási magán- és egyházi birtokok tulajdonosa művészi elképzeléseinek valóra váltásakor semmi akadály nem állhatott útjában és azokat mint feudális úr, tipikusan feudális jelleggel oldotta meg: mint megrendelő, a gazdasági feltételeket biztosította, és az alkotások legfőbb vonásait határozott programban rögzítve ő szabta meg. Ez a program arról tanúskodik, hogy Eszterházy Európa művészeti irányaival és a leghaladóbb stílustörekvésekkel tisztában volt; ugyanakkor alapos tájékozottságra tett szert a felvilágosodás eszméi területén is. Ezeket az ismereteket mint katolikus főpap saját egyháza szellemi megerősítésére és hatalmi pozíciója támogatására óhajtotta felhasználni. A tudományos gondolkodás és az egyházi ideológia összeegyeztetése érdekében legfőbb kulturális tennivalóját abban látta, hogy püspöki székhelyén, Egerben Universitást alapítson. Az új országos hatalmi és művelődési centrum létrehozásával Béccsel szemben a magyar szellemi megújhodás és függetlenedés célját is óhajtotta szolgálni, amivel feltétlenül megelőzte a hazai általános fejlődést. Az Egerben kialakítandó „Magyar Athén" gondolata azonban megbukott, mivel II. József tiltó rendelete nem engedélyezte az egri egyetem működését. Ennek egyik okát abban kereshetjük, hogy a nagyszombati egyetem Budára helyezésével Magyarország akkori igényeinek megfelelően a hazai felsőfokú képzés ügye országos megelégedésre megoldódott. írók, költök, patrióták lelkesedéssel és nagy ovációval köszöntötték a budai várban elhelyezett és korszerűen felszerelt egyetemet, és sem az uralkodó, sem a közvélemény nem látta szükségét az ország központjától távoleső városban még egy kultúrcentrum kialakításának. Az Universitás betiltásának másik oka a jozefinista politika egyházellenes irányultsága lehetett. Az Eszterházy által tervezett egyházközpontú, tehát orthodox katolikus szellemű nevelés a világi értelmiség jövője szempontjából feltétlenül retrográd tendenciát képviselt volna, és a felvilágosodás egyre érezhetőbb légkörében aligha szolgálhatta volna a haladás eszméit. Ezzel szemben a jozefinista kultúrpolitika a világi nevelést az állam ellenőrzése alatt óhajtotta végeztetni. Reálisan értékelve tehát az egyetem betiltását, Egerrel szemben Bécs képviselte a fejlődés irányát, így Eszterházy kulturális programja korszerűtlen tartalma miatt eleve bukásra volt ítélve. II. József halála után utóda, II. Lipót hozzájárult ahhoz, hogy a közben teljesen berendezett Lyceumban ismét meginduljanak a jogi és bölcsészeti előadások. Tehát, ha megcsonkítva is, de Eszterházy terve mégis érvényre jutott. Az egyetem céljaira tervezett hatalmas épület művészi koncepciója európai viszonylatban is a leghaladóbb elveket képviseli. Túllépve a barokk súlyos pompáján, a fellneri alkotásban a letisztuló, klasszicizmus felé mutató kompozíciós elképzelések és részletmegoldások váltak valóra. Kazinczy szavait idézve: „Az az épület, amelyet most Lyceumnak hívnak, oly jó 432