Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

A közlés lehet: I. 1. direkt (közvetlen) pl. élő beszéd; 2. indirekt (közvetett) pl. az írás; II. 1. egyoldalú (csak közöl, ill. csak befogad); a) direkt, pl. előadás; b) indirekt, pl. film, tévé stb.; 2. kétoldalú (váltakozva közöl, ill. befogad); a) direkt, pl. személyes beszélgetés; b) indirekt, pl. a telefonon való beszéd. A tömegkommunikáció KLOSKOWSKA szerint (Tömegkultúra, Bp. 1971) igen nagy létszámú differenciált és széles területen elszórt közönségnek szánt kommunikáció. GERHARD MALETZKE könyve (A tömegkommunikáció pszichológiája, Hamburg, 1963) alapján a következőkben határozzuk meg a fogalmat: a tömegközlés olyan módja, amikor a közleményt nyilvánosan, techniliai eszközök útján, közvetve és egyoldalúan, szétszórt közönséghez továbbítjuk. Ilyen eszköz: 1. valamennyi sajtótermék, 2. a film, 3. a hangrögzítés különböző változata, 4. a rádió, 5. a televízió A tömegkommunikációs folyamat tényezői: közlő (K) közlemény (k) — szellemi termék közvetítő eszköz — medium (e) befogadó (b) Szükséges megjegyezni, hogy a tömegközlés nem egyszerű lineális folyamat. A befogadó ui. válogat, szelektál, hangsúlyoz. így a közlemény az eszköztől nem minden esetben találja meg a befogadót. Az eszközök értelmezésében G. MALETZKE véleményét látszik célszerűnek elfogadni, melynek alapján ide sorolunlk minden olyan szellemi terméket közvetítő apparátust, melynek segítségével a közlő tömegekre képes hatást gyakorolni a közleménnyel. Ki tagadhatná e vonatkozásban a magnószalagok rendkívüli jelentőségét például az idegen nyelv tanításában vagy még inkább a film oktató funkcióját, mely sok esetben a televízió segítségével növeli meg hatásfokának intenzitását. A kommunikáció, illetve tömegkommunikáció fogalmának értelmezése ezen túl is lehet vitatéma, de mi a fentiekkel értünk egyet. A felnőttoktatás fogalmának egyértelmű használata megkívánja, hogy szóljunk annak változásáról, alakulásáról is. BOGDAN SUCHODOLSKI ismert munkájában (A jövőnek nevelünk, Bp. 1964) többek között a következőket írja: „ . . .Történetileg a felnőttoktatás olyan rétegek oktatásaként fejlődött ki, amelyek számára életviszonyaik megnehezítették a megfelelő iskolai osztályok elvégzését. Számukra ez a pótlás lehetőségét 34