Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

adta meg. Ugyanakkor társadalmi jelentőséghez jutottak a felnőttoktatás történetében az elnyomott osztályok törekvései, a világ és mindennapi munkájuk megismerésének és megértésének a vágya, annak az érzése, hogy munkájuk fontos az egész társadalom szempontjából. . . Ismeretes, hogy ma — és a legközelebbi jövőben is — a felnőttoktatásnak még azokat a hiányokat is pótolni kell, amelyek az összesség műveltségében azért keletkezhettek, mert az általános oktatásnak a tankötelezettség fokán nem volt elég magas a színvonala és nem volt teljes az oktatás társadalmi hatóköre..." (A jövőnek nevelünk. 408.) E fejtegetést követően mutat rá SUCHODOLSKI arra a tényre, mely szerint a jelen és még inkább a jövő megkívánja az embertől az állandó önképzést. A felnőttoktatásnak tehát úgy módosul a funkciója, hogy a gyermek- és ifjúkorban megszerzett műveltség szilárd alapjaira épülve, az oktatási rendszer sajátosan fontos tényezőjeként kielégítse a művelődni vágyó ember igényeit, szükségleteit. A felnőttoktatás fogalmában tehát benne szerepel az iskolai (dolgozók iskolája) oktatás éppen úgy, mint a felnőtt maga választotta oktatási forma (tanfolyam, szakkör stb.). A felnőttoktatás szükségességéről Rohamosan változó világunkban az emberi elme diadalaként új és új energiák szabadulnak fel, a haladó eszme fényénél tömegek válnak szabaddá és indulnak el a felemelkedés útján, a tudományos és technikai forradalom szülte tömegkommunikációs eszközök is emberek millióihoz képesek eljuttatni a legújabb információkat, a gépek átveszik a robotmunkát, az ember a Holdat hódítja, növekszik a szabad idő, az átlagéletkor stb. Korunk jellemzése korántsem lenne teljes, ha nem mutatnánk rá arra a tényre, mely szerint követelmény az egyre több tudás, a műveltség állandó gyarapítása. A tanulás életszükségletté vált, mely addig tart, amíg az élet! ,,A tudomány eredményei — ahogyan arra M. Sz. BERNSTEIN rámutat Felnőttoktatás a legnagyobb tőkés országokban c. tanulmányában (megj.: Szovjetszkaja Pedagogika 1961. II.)—gyökeres változásokat okoznak a termelésben, az egész életmódban. Ezért fontos, hogy állandóan korszerűsítsék, felfrissítsék minden önálló munkát végző felnőtt szakmai, tudományos és általános művelséghez tartozó ismereteit . . . Ma már nem lehet a tanintézetekben lezárt képzettséget kapni. . . A felnőttoktatás időszerűségét abban is látják, hogy ezzel szűkíthetik az idősebb és fiatalabb nemzedék közötti ollót. Érvük: »az emberek elöregedésükkel hajlamosak az elért eredmények konzerválására, aminek szószólója az ifjúság«." A felnőttképzésről úgy ír MARÓTI ANDOR, mint korunk szükségletéről (Népművelés, 1967 január), de így exponálják e témát a szocialista és kapitalista országok sajtói, tanulmányai is, amikor az egyedül járható útként a permanens oktatás megvalósítását sürgetik. A hazánkban végbement politikai, társadalmi átalakulás korán felvetette a felnőttoktatás szükségességét, hiszen a letűnt társadalom szé3* 35