Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

A Junoszty 1968 3. számában jelent meg egyik — eddig talán legparázsabb vitákat kiváltó — újabb nagylélegzetű elbeszélése, amelynek magyarra fordítója az alcímet, Álmokkal és túlzásokkal vegyes történet-et ( Повесть с преувеличениями и сновидениями) választotta címadónak. Már az eredeti cím is, a Felhalmozott tárolóhordók ( Затоваренная бочкотара) furcsa összetételével felkeltette az érdeklődést. A mű többszörösen allegorizált világa nehezíti a pontos megértést még az anyanyelvűek számára is. Egészen új oldaláról mutatja Akszjonovot a Junoszty 1971/8. számában megjelent rövid novellariportja, az Elbeszélés a kosárlabdacsapatról, amely kosárlabdázik (Рассказ о баскетбольной команде, играющей в баскетбол), amely ügyesen kever valódi sport- és publicisztikai elemeket. Akszjonov elég jelentős színházi múlttal is rendelkezik. Első színpadi sikerét a Kollégák című regényének dramatizált változatával aratta. Az első, kimondottan színpadra készült darabja a Mindig kapható ( Всегда в продаже ), amelynek premierje 1965 júniusában volt, a moszkvai Szovremennyik színházban. A két részből álló színmű első felvonása egy nagy ház lakóinak változatosan zajló életéből ad képet, Jevgenyij Kisztocskinnal a középpontban. Az író e fiatal újságíróban összetömöríti az emberi aljasság, cinizmus, felelőtlenség legfőbb jegyeit. Akszjonov szembeállítja Kisztocskinnal a Távol-Keletről becsületes életszemlélettel érkező Treugolnyikot. A színpadi mű kettőjük párbaja. A második felvonás már csak bravúros játék, néhol öncélú irodalmi virtuózkodás, az író színes fantáziájának csapongása az első részben felvázolt témákról. Legújabb műve Az elektromosság szerelmese (Любовь к электричеству), amely a Junoszty 1971/3., 4., 5. számaiban látott napvilágot, a régmúltba vezeti az olvasót. A regény krónika egy kiváló és sokrétű ember életútjának egy részletét tárja elénk. Ez az ember Leonyid Kraszin, Lenin egyik legrégibb harcostársa. Valóban csak életének egy szakaszát mutatja be a regény: diákéveit, a börtönt, az első — orosz forradalom előtti — évek pártmunkáját és főként az 1905-ös forradalom alatti tevékenységét. A műben részben történelmi, reális, részben kigondolt hősök tarka sora vonul fel. Az emberi viszonylatok is néhol a fantázia szüleményei, máskor meg történelmileg pontosak. Vaszilij Akszjonov eddigi életútja eléggé érdekes és változatos. Többször megfordult külföldön, többek között Japánban is, s az ott szerzett tapasztalatairól érdekes útijegyzeteiben számolt be. Műveinek vezértémái azonban kimondottan kortársaihoz s a hazai tájakhoz kötik. Egyik kedvenc mondása sok mindent elárul az íróról; az ember megy az utcán, utazik a metrón, sorban áll táskájával az önkiszolgáló büfében és közben egy pillanatra sem hagyja nyugodni az az érzés, hogy jövendő könyvének lapjain jár. Akszjonov miközben mindig újabb jelenségek után kutat, régebbi témáit is gyakran újrafogalmazza, nem elégszik meg azzal, hogy jól-rosszul ki tudta fejezni önmagát s korát, a „hogyan" kérdése újra és újra nyugtalanítja, önmaga emeli az egyébként sem alacsony mércéjét. Növekvő írói sikereit az is jelzi, hogy néhány művét több nyelvre lefordították már. 232