Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)
A továbbiakban — a teljesség igénye nélkül — a novellista Akszjonov portréját kíséreljük meg felvázolni, mivel eddigi munkássága alapján elbeszéléseit tartjuk művészileg leginkább kiforrottaknak és jellemzőknek. II. Akszjonov elbeszélései a téma megragadásában és művészi kibontásában. a figurák kevésbé cselekményes jellemzésében és a szerkezeti elemek szervesebb, természetesebb egybeillesztésével regényei fölé nőnek. Esetenkent novellái a regényeiben már feldolgozott problémákat újítanak fel, de míg a szélesen hömpölygő „nagyprózában" hajlamos arra az író, hogy belletrisztikus, tisztán szórakoztató jellegű epizódokat sorjáztasson egymás után. pusztán azért, hogy a feszült érdeklődést ébren tartsa, addig elbeszéléseiben lakonikus, hangsúlyozottan célratörő. S bár novelláiban is gyakran jelen van egy-egy önéletrajzi momentum, a rövid, pontosabban szerkesztett műben nem tud szertelenül szétáradni, inkább csak egy futó gesztusban vagy szituációban érezzük. Elbeszélései mindig nagyon érdekes és komoly témákat érintenek. A felvetett problémákat általában nem egysíkúan oldja meg, és figuráiban a bennük rejlő többféle morális lehetőséget is felvillantja. Akszjonov tudatosan törekszik arra, hogy a cselekmény ne szorítsa háttérbe a felvetett erkölcsi kérdéseket, s ezért egy külsőleg teljesen jelentéktelen esemény mögött mély etikai probléma húzódhat meg. Ha sorra vesszük Akszjonov novelláit, azonnal szembetűnik, hogy amíg első műveiben kategorikus választ keres az emberi lét értelmét boncolgató kérdésekre, addig későbbi, érettebb elbeszéléseiben azt ábrázolja, hogyan próbálnak hősei kitörni a mindennapok szürke egyhangúságából, hogy megtalálják az igényüknek és lelki alkatuknak megfelelő életpályát. Akszjonov általában köznapi eseményekről, pillanatnyi történésekről, máskor furcsa véletlenekről ír, de mindig az érző és gondolkodó, hibázó, majd szebbre törekvő kortárssal a középpontban. A moderség és maiság szinte felfokozott szinten van jelen elbeszéléseiben. Az eredetieskedő vagy feltűnően különcködő figurákban is az író közvetlenül vagy közvetve a mai élet rendkívüli változatosságát akarja érzékeltetni. E furcsa alakokban is van valamilyen etikai forrna, amely felszínre hozható, sőt finomítható. Elbeszéléseinek központi hőse a mai fiatal, nagyon gyakran az értelmiségi ifjúság képviselője. Kedvenc figurái orvosok, de találunk műveiben színészt, mérnököt, munkást, sőt huligánt is, akik döntő többségükben nemzedékének képviselői. Ezek a fiatalok arra törekszenek, hogy önállóan tájékozódjanak a kor kavargó eseményei között, s megpróbáljanak saját véleményt alkotni a valódi és az álértékekről. Az akszjonovi hős egyik jellemző vonása, hogy mindig kellő figyelmet szentel az etikai kérdéseknek. Első elbeszéléseiben, mint a Reggeltől estig ( С утра до темноты) vagy a Másfél orvosi állás ( Полторы врачебных единицы ), még ideális szituációkat próbált teremteni, amelyekben hősei értékei könnyen lemérhetők voltak. Az író hol egyik, hol másik oldalát mutatta figuráinak, s így bizonyos egysíkúság érződött bennük. Későbbi novelláiban, mint a Sámson és 233
