Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

a helyesen szervezett nevelés képes a német „önállóságot" megteremteni [5J. A túlzott értelmi nevelés helyett „a tisztult etikai" felfogást kell szorgalmazni és a nevelés központjába az akaratnevelést kell állítani. Ez többek között azt is jelenti, hogy az eddig uralkodó racionalizmus helyett vissza kell térni az irracionalizmushoz, mely sokkal közelebb áll az igazi német lelkialkathoz [6]. (Kiemelések M. M.) A német nevelés elmélkedői általában a fent elmondottakban látják a háború előtti német neveléspolitika hibáit, s ezekből kiindulva próbálják meghatározni a jövő feladatait. A fő hangsúly, a jövőt illetően, a nevelés centralisztikus szervezésén, a nemzeti nevelés megerősítésén és feladatainak az új helyzet diktálta újszerű kimunkálásán és megerősítésén van. (Kiem. M. M.) Az értelmi nevelésnek csak igen másodrendű szerepet kívánnak juttatni ebben az új „felfogásban". Az eddig elmondottakon túl erre utal egy másik német szerző, A. H. Hollmann: Volkshochschule und die geistigen Grundlagen der demokratie c. munkájának mondanivalója is. A szerző arról elmélkedik, hogy a háború után létrejött új demokratikus kor szellemi feltételei, a tömegek műveltségének alacsony volta miatt, még nem érettek meg. Véleménye szerint mindenekelőtt népfőiskolákat kellene állítani, melyek valamiféle sajátos népnevelést valósítanának meg. Ezekben az iskolákban nem az értelem művelése, hanem az erkölcsi életet megerősítő tényezők dominálnának. A népnek az igazi demokrácia megvalósításához nem nagyobb tudásra, hanem jobb erkölcsi nevelésre van szüksége [7]. (Kiem. M. M.) Nagyon röviden, vázlatosan utaltunk a Németországban kialakított és hangoztatott főbb álláspontokra. A német és magyar álláspontok ugyanis a múlt bírálatát és a jövő feladatait illetően is nagyon hasonlítanak egymásra, s e tényező nemcsak a múltbeli koncepciók azonos forrásaira, hanem a jövő feladatok meghatározására is számtalan közös tényezőt tartalmaznak. Ez a tény eléggé egyértelműen jelentkezik a magyarországi helyzet elemzésekor. A forradalmak okainak megjelölése nálunk Nálunk, Magyarországon a tömegek háború és a forradalmak alatti magatartásának vizsgálatában a német állásponthoz hasonló, de annál széLsőségesebb. reakciósabb álláspontot foglalnak el, s szinte mindenért a kultúr-, illetve neveléspolitikát teszik felelőssé. Akár egyes szerzők, társadalmi egyesületek vagy a reakciós választási törvénnyel öszszeállított „nemzetgyűlés" e tárgyban végzett munkálkodását vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a forradalmat kizárólag a munkásmozgalom elterjedésének, ez utóbbi megerősödését pedig a nevelőmunka terén elkövetett lazaságoknak, hiányosságoknak tulajdonítják. Egy pillanatra sem tételezik fel, hogy az okokat saját népellenes, bűnös politikájukban kellene keresni. A fehérterror árnyékában, azzal többségében teljes egészéiben egyetértő polgári ideológusok a következő nevelés- és oktatáspolitikai hibákat vélik felfedezni a múlt rendszer kultúrpolitikájában. 21