Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

A verskezdő komor első sort Arany mindjárt három olyannal folytatja, melyekben „visszasüt a nap" a hősökre, és „nyájas, szép zöld hegy-orom" képe sugalmazza az olvasónak az élet reményét, hitét. Nem beszél Szondi „haláláról": vele és két apród jávai kapcsolatban csupa pozitív tartalmú szót használ. A „lobogós hadi kopja" a hegy tetején — ellentétben az alant zsibongó török haddal — a ballada sajátos Arany János-i nyelvén a magyar ügy erkölcsi fensőbbségét is hirdeti. Arany első Szondi-versének hőse mindvégig első személyben beszélt: „Kegyelem az istennél van: Folyamodom elébe!" A végső kidolgozásban Szondi egy eszme kifejezőjévé emelkedik. Amikor Ali a török által már megszállt Nagyoroszi falu papját, Mártont küldi hozzá, hogy adja meg magát „kegyelemre", Szondi György szava a kezdeti első személyűből harmadik személyűvé magasztosul: Mondjad neki, Márton, im ezt felelem: Kegyelmet uradtól nem vár Szondi, Jézusa kezében kész a kegyelem: Egyenest oda fog folyamodni. És milyen nagy művésze Arany a szavakkal való jellemzésnek, a hangulatfestésnek! Az apródokat unszoló törököt azzal jellemzi, hogy török módon beszélteti a magyarországi naplementéről: „Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt, Immár födi vállát bíborszínű kaftán, Szél zendül az erdőn, — ott leskel a hold: Idekinn hideg éj sziszeg aztán!" Csodálatos nyelvművészet mutatkozik meg abban, ahogy költőnk itt a nap és a hold idegenes képének rajzával azt az egész, hirtelen idegenné és ijesztővé vált környezetet ábrázolja: nem süt már a nap, hanem nyugvóra hajolt, és „bíborszínű kaftán" födi immár a vállát; a hold is ott leskel, és jön a sziszegő „hideg éj". Ügy érezzük: itt minden, például a hold is két értelmű: jelképe is a megváltozott, a semmi jóval nem biztató körülményeknek. A hold, mely ott leskel, a török félholdat, a minket elnyelni akaró idegen világ egyre növekvő veszélyét is jelenti. De ugyanígy Szondi sem csupán önmagának a megszemélyesítője, hanem jelképe is a hazaszeretet mindent legyőző erejének: Hogy vitt ezerekkel! hogy vitt egyedül! Mint bástya, feszült meg romlott torony alján: Jó kardja előtt a had rendre ledül, Kelevéze ragyog vala balján. Az ellentétes, negatív és pozitív hangulatú szavak egész sorával jellemzi Arany a hódító törökök harcát és ezzel szemben az áldozatos hazaszeretet, a nagyszerű helytállás erkölcsi erejét. Ez teszi a hős Szondi halálát diadallá: 13 209