Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

A gyermek, miután képszerűen gondolkodik, képzelete élénk, fantáziadús, csapongó. Globális szemléletű. Ebből a sajátosságból adódik, hogy dallam, ritmus és szöveg egyszerre hat a gyermek érzelmeire és szívesen énekel. Az átélt dallam keltette érzelmek visszahatnak az értelemre és létrejön az esztétikai hatás, ének-zenei nevelésünk egyik célja. A dalok által keltett érzelmekben nagy szerepe van a szövegnek, melyben igen sok nevelési lehetőség rejlik. A dalok eszmei tartalmát, világnézeti, erkölcsi, esztétikai nevelőhatásait a szövegtartalomból bontjuk ki, szem előtt tartva az életkor sajátosságait. Tanári gyakorlatom egyik kedves emléke, egyben bizonyíték is az előbbiekre, az „Anyám, édes anyám, elfeslett a csizmám . . ." című népdal tanításához fűződik. A dalt, annak hangulati előkészítése és bemutatása után, egy faluról városi iskolába került kisfiú — aki azóta már hegedűtanár — ismételte kristálytiszta, csengő hangon, akinek éneklése őszinte gyereksírásba fulladt. A kérdésemre, miért sírsz?, a válasz: „Siratom édesanyámat" volt. A dallam és ritmus komplex hatása érvényesült a mély átéléssel, a fejlett értelemmel bíró gyermeknél. A szülői szeretet, az édesanyához való ragaszkodás, már biztosítéka, alapja az emberszeretetnek, egymás megbecsülésének, mely pedagógiai célkitűzéseink egyike. Dalanyagunk gazdagsága lehetővé teszi, hogy az ének-zene tantárgy céljait, feladatait egyben mint esztétikai nevelőeszközt is megvalósíthassa. A zenei nevelés tehát embert formál azáltal, „ . . . hogy a zenei képességeket beépíti a személyiség egészébe" [7]. A modern pszichológia megállapítása szerint a képességek, az adottságok segítségével a személyiséggel együtt fejlődnek, formálódnak, és nem velünk született tulajdonságok. Az ének-zene az a tárgy, melynek segítségével a sajátosan emberi képességek sokaságát fejleszthetjük. Ezek a velünk született természetes képességek alapján jönnek létre külső behatásra (ha találkozik a kultúra meghatározott alkotásaival), Leontyev szerint. Ezen tárgy oktatásánál, tanításánál a figyelem konkrétan a nevelés során alkalmazott különféle készségfejlesztési módszerek felé irányul. Említhetjük akár a megfigyelőképességet, mint állandó megfigyelési folyamatnak eredményét. (Hangerő, ritmus, dallam stb. figyeltetése.) A gyermek a zenének igazi részesévé kell, hogy váljon, és csak akkor válik azzá, ha megismerkedett a zenei írás-olvasás tudományával, mely a zene hallgatása mellett a zene megismerésének egyetlen útja, s mint vizuális inger, az auditív ingereknek kiegészítőjeként segíti az írás-olvasás képességének kifejlődését. A zenei képzéssel párhuzamosan egyéb olyan képességek is fejlődnek, melyek nélkülözhetetlen elemei a mindennapi életnek, magasabb fokon a társművészetnek, az intellektuális gondolkodásnak. (Mozgásfejlődés, értelmi képességek fejlődése, emlékezőtehetség, figyelemmegosztás készsége stb.) A készségfejlesztő gyakorlatok módszeres alkalmazása ma már bebizonyíthatóan magas eredményeket hoztak a tanulók munkaintenzitásában, valamint az általános tanulmányi előmenetel színvonalában, az esztétikai tárgyakon túl a közismert tárgyakban is. Nem egy kí144