Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1972. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 10)

sérlet bizonyítja, egy ének-zenével foglalkozó osztályok tanulmányi átlaga fölötte van a nem énekes tagozatú osztályokénak. A gyermek sokoldalú nevelésének tehát nélkülözhetetlen járuléka a tartalmas esztétikai nevelés. A gyermeket nevelésének első pillanatától a szép felismerése felé kell irányítanunk, jelentsen az akár vizuális, akár auditív élményt. A széppel való gyakori találkozás később igényévé válik, s ezt az igényt keresi, fölismeri közvetlen és tágabb környezetében, sőt élvezi is azt. A szép igénye szinte alkotóvá teszi a rászorulót, nélkülözőt, kisebbnagyobb sikerrel. Ezt az ösztönös alkotóerőt, mely a kicsi óvodás korú gyermeket is alkotó játékosságra készteti (a gyermek dallam-variációs készsége), kell gyermekeinkben erősítenünk, fejlesztenünk a szép létrehozása érdekében. Az ének-zene tantárgy rengeteg lehetőséget nyújt ehhez az alkotómunkához. Dallam, ritmuskiegészítés, adott hangokból dallam-variációk rögtönzése stb. Igen fontos nevelési feladatunk a szép éneklésre nevelés, a dal élményszerű bemutatása az egyszerű népdaltól a bonyolultabb műdalig. A műhöz illő módon világítsunk rá annak realisztikus tartalmára, a megismerés és átélés egységéig. A zenei élmény álljon a központban, amely a dal értelmi, érzelmi és esztétikai hatásai folytán keletkezett. A dal szövegében rejlő értelmi hatások fokozzák érzelmi és esztétikai hatásait is. A mintaszerűen bemutatott dal alappillérje lehet a gyermek későbbi zenei ízlésének. A szorosan vett iskolai oktató-nevelő munkán kívül az állami és tömegszervezeti népművelési lehetőségek, ifjúsági hangversenybérletek, hallgatással egybekötött zeneismertető előadások, operalátogatások, valamint a tömegkommunikációs eszközök igen nagy mértékben hozzájárulnak gyermekeink ízlésének neveléséhez, kialakításához. Az úttörőmozgalom fejlődésében, belső életében igen nagy szerepet játszik az ének-zene nevelő ereje, mert segítségével színesebb, bensőségesebb, érzelemtelítettebb lett a mozgalom, sok lelkes tagot és barátot számlálva. Az úttörőmozgalom dal- és népdalversenyei, kulturális szemléi, táborozásai a gyermekek nagy tömegét mozgatják meg. Az úttörővezetők országos konferenciája 1965-ben külön foglalkozott az úttörők esztétikai nevelésével és felhívta a figyelmet, hogy „Különösen zenében nagyon fontos a modern, korszerű művészet megismertetése. Ha mi nem adjuk helyesen és esztétikusan, akkor megszerzik, elsajátítják más, és gyakran nem helyeselhető módon. A dzsessz, a tánczene és divatos hangszerei mindenképpen tért hódítanak. Keressük meg az utat, a formát, amellyel fiatalságunk ezirányú igényeit helyesen elégítjük ki, és formáljuk!" [8]. Ezért kellene a rádió, a televízió, művelődési otthonaink és szórakozóhelyeink könnyűzenei műsorait választékosabban összeállítani, előadóink külsejét ízléssel rendszabályozni, hogy a látottak, a hallottak csak jó irányú nevelőhatást gyakorolhassanak eszményképet kereső, utánzásra hajlamos, zenét produkálni akaró gyermekeinkre. Zeneileg ilyen irányú igényességgel nevelt gyermekek választékos, kifinomult zenei ízléssel különböztetik meg mindenkor a nemes, értékes zenét a selejtes muzsikától. El tudja határolni a tánczene szerepét és helyét, és megalkotja véleményét a táncdalok banális szövegéről. Az ilyen fiatal nem 12* 145