Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Í3éla tollából), majd 1877-ben újabb oktatásügyi megjegyzés olvasható, ezúttal a buharaí elemi iskolákról. Az 1880-as év meghozza az összehasonlító nyelvészetet is: az Irodalmi Szemle 1. száma dr. Genetz Arvid orosz—lapp nyelvmutatványairól ad hírt Ugyanitt jelenik meg 1883-ban egy híradás arról, hogy készül „az örmény nemzet irodalomtörténetének kísérlete", majd megjelenik az első ferdítás rokon népeink irodalmából: dr. Csillagh Mór egri író közöl egy mordvin dalt az Eger 1883/31. számában. A nyelvrokonsági vita az egri sajtóban is tükröződik, megszaporodnak a rokon népekkel foglalkozó cikkek. A második fordítás szintén dalszöveg, ezúttal észtből (Eger, 1887/11.), majd ismét perzsa—tádzsik irodalmi anyag jelenik meg: Firdaúszi Szohráb c. költői elbeszélésének fordítását hirdetik az Eger 1888/31. számában, majd egy hír Szaádi műveinek készülő fordításairól, ill. az 1889-es 2. szám már részleteket is közöl főmüvéből, a Rózsáskert-ből. Pár hónap múlva már az merbajdzsán-török klasszikustól, Mirza Safitól is jelenik meg fordítás (Eger, 1889/34.). A kilencvenes évek örmény adatokkal kezdődnek: közmondásokkal, a népviseletükre vonatkozó ismertetéssel, majd a hazai örmények folyóiratának ismertetésében egy irodalomtörténeti cikk ajánlásával. Az Irodalmi Közlöny 1895/3. száma az ókori örmény nemzeti énekeket ismerteti. Változatlanra! élénk a nyelvrokonaink iránti érdeklődés, moksa-mordvin népdalszöveg jelenik meg (Eger, 1895/33.), a fordító, dr. Csillagh Mór jegyzeteivel. 1896

Jban újabb -cikkre hívja fel az olvasó figyelmét az Irodalmi Közlöny, mély az örmény költészetről szól. Ugyanebben a számban (7.) ajánlja az egyik lap Tarasz Sevcsenkőról szóló cikkét. A nyelvrokonsági érdeklődéssel kapcsolatos a Hevesvármegyei Hírlap 1897/54—55. számának cikke a finnugor fősvallásról; 1897-ben esztétikai tárgyú értekezésben olvashatunk újfent Firdaúsziról és Háfizról, majd 1899-ben, a spiritizmussal kapcsolatban ismét finnugor utalásokkal találkozhatunk. Századunk első évtizedében 11 alkalommal esik szó e népek kultúrá.járól, többek közt pl. az Oroszországban élő kínaiak gyermekei számára

1, felállított kétnyelvű oktatási intézményekről és az oroszországi mohamedánok iskolarendszeréről. Keleti tárgyú elbeszélésben ismét találkozunk Szaádi nevével, majd egy könyvhirdetésben ajánlják Firdaúszi Sáhnáméját. Néprajzi cikkben esik szó a nogaj és a karakalpak nyelvről. Kolacskovszky János az egyik aforizmagyűjteményében újabb örmény közmondást közöl, majd egy későbbi számban Mirza Safi mondását olvashatjuk az: asszonyokról. Az akkortájt megjelent Sáhnámé-fordítás igen meleg hangú kritikát kap (Népiskolai Tanügy, 1904/16.), majd népköltészeti ismereteinket egy turkesztání közmondás gazdagítja; végül; egy ukrán költő sírversét «olyashatjuk a Népiskolai Tanügy 1903/53—52. számában. Az első világháborúig hátralevő esztendőkből négv adatunk van* egv Firdaúszi-ismertetés, azoknak a népeknek a felsorolása, amelyek közt elterjedt az eszperantó (cserkesz, litván, ukrán stb.) és két Mirza Safivonatkozä«. Ha néipgk szerint vizsgáljuk az anyagot, azt tapasztaljuk, hogy sok utalás van a különböző finnugor népekre (szám szerint 9), ebből három 28 433