Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

fordítás, közülük Is kettőt az egri dr. Csillagh Mór közöl (a Kozocsa-bibliográfia szerint egyik sem jelent meg másutt). A további finnugor tárgyú cikkek részint nyelvészeti, részint etnográfiai kérdéseket tárgyalnak. Különösen színvonalasak a szintén egri Kandra Kabos cikkei. Kiemelkedik a perzsa-tádzsik és azerbajdzsán-török anyag gazdagsága. „Meg kell állapítanunk, hogy a világirodalomnak egy ilyen fontos területén, ahol az érdeklődést nem befolyásolták közvetlen bel- és külpcn litikai indokok . . . , a múlt század 60—70—80-as éveiben volt tapasztalható jelentős, tudományosan megalapozott érdeklődés —tehát ez volt hazai művelődésünknek az a szakasza, amikor az egyetemes kultúra szeretete és művelése Magyarországon számottevő lendületet vett (amit egyébként a türk-tatár és finnugor nyelvek területén elért tudományos eredmények vizsgálatánál is tapasztalhatunk)." (Radó—Kozocsa, Bevezetés, XIX.) A Mirza Safi-kultusz Európa-szerte Bodenstedt tevékenységének az eredménye, de a költészete iránti érdeklődés tendenciájában összevág a Szaádi, Háfiz, Firdaúszi munkássága iránti vonzódással. Tematikájában vizsgálva ezt az anyagot megállapíthatjuk, hogy mindazok a kulturális területek, amelyekből az orosz anyag is összejött, itt is megtalálhatók. Talán csak az egy képzőművészet hiányzik (láthattuk, hogy abból az orosz anyag is mily szegényes), de ezért- bőven kárpótolja az érdeklődőt a vallástörténeti, néprajzi és népköltészeti utalások nagy száma. Összegezésül megállapíthatjuk, hogy az első világháború előtti egri sajtó meglehetősen változatos képet nyújt a Szovjetunió területén élő népek kultúrájára vonatkozóan. Legnagyobb teret a híranyag kap, ez természetes is. A kultúra hatása, utórezgése is sokkal nagyobb helyet foglal el, mint az eredeti alkotások publikálása, ebben pedig a város közízlése és ismeretei mintegy tíz évvel elmaradtak a fővárosi ismeretektől és közízléstől. A nyilvánvalóan provinciális szellem azonban nem gátolja meg a helyi orgánumokat abban, hogy alkalmanként haladó szellemű megjegyzésekben utaljanak az oroszországi élet itt-ott fellelhető pozitívumaira, illetve hogy egy-két esetben ne elsőként közöljenek kisebb terjedelmű írásokat jelentős írók tollából. Az orosz írók műveinek fordításai főleg az egyház által kevésbé befolyásolt újságokban jelennek meg. míg a politikai szempontból közömbös klasszikusoknak (Firdaúszi, Dzsámi, Mirza Safi) teret engednek a klerikális szellemet hordozó lapok is. IRODALOM Fenyvesi István: Az orosz és szovjet kultúra a szegedi lapokban (1890—1944). Szeged, 1967. Kozocsa—Radó: A szovjet népek irodalmának magyar bibliográfiája 1944-ig. Budapest, 1956. Rejtő István: Az orosz irodalom fogadtatása Magyarországon. Budapest, 1958. Magyar Irodalmi Lexikon, III. Budapest, 1963. 434