Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

gyénkben 117 népiskola volt, 238 tanteremmel. Az iskolák mintegy 70—80 százaléka egyházi irányítás alatt állott. Kb. 50 százaléka egy tanteremmel rendelkezett. Az egyes falvakban elszigetelt, zárt egységet alkottak a katolikusok és reformátusok. Külön templomuk volt, külön szórakoztak, csak saját fele­kezetiekkel házasodtak, szinte két községet alkottak egy faluban. Termé­szetes, hogy ezek mellett saját iskolájuk is volt, mint pl. Hevesen, Mak­iáron, Noszvajon, Tiszanánán stb. Az iskolák egészségtelenek, túlzsúfoltak voltak. Átlagosan 70—80 ta­nuló jutott egy tanteremre, de voltak olyanok is, ahol 100 tanulónál is több, mint pl. Egerszóláton 118, Balaton községben 112, Hevesen ltí4. Heves megye a Horthy-korszakban — az amúgy is elhanyagolt, alacsony színvonalú, rossz népoktatási viszonyok között — közismerten a legrosz­szabb megyék közé tartozott. Ennek igazolására néhány adatot idézek. Hajnal István nagytályai kántortanító 1928. június 17-én a következőket írja a megyei tanfelügyelőnek: „Nagytályán az iskolák napi takarítását még mindig a tanköteles korú gyermekek végzik. A községi elöljáróság azzal hárította el jogos kérésemet, hogy nincs rá fedezet" [2]. Forgács Gyula hasznosfelsőhutai állami tanító 1929. január 22-én a következőket írta a megyei tanfelügyelőségre: ,,A tanítást beszüntettem, mert lehetetlenség volt —12 fokos hidegben olyan tanteremben tanítást folytatni, amelynek ablakai részben szalmával, részben papírral vannak berakva. — Szánalom erre az iskolára ránézni. Akik erre járnak síelni, kirándulni, sajnálatukat fejezik ki, és egyben csodálkoznak azon, hogy még ilyen állapotban is létezhet egy állami iskola akkor, amidőn hasábokat ír­nak a lapokban a mi kultúrfölényünkről. — Az iskola dologi kiadásairól már 3 tanéven át senki sem gondoskodik. Senki sem kérdezi meg, hogy az a szerencsétlen tanító hogy képes szerény fizetéséből családja fenntartása mellett még az iskola szükségleteit is fedezni? . . . Nincs az iskolának taka­rítónője, én szoktam takarítani és befűteni. . . Pénz hiányában nincs az iskolának semmiféle naplója, egyszóval semmi sincs, amire egy iskolának szüksége lenne." Kéri a tanfelügyelőt, hogy sürgősen intézkedjék [3]. Pétervásáráról a következőket írták: „ . . . a két tantermes róm. kat. elemi iskola olyan épület, amely recseg-ropog és összedűléssel fenyeget. Az államépítészeti hivatal főmérnöke a helyszínen megállapította, hogy köz- és életveszélyes, és így a főszolgabíró elrendelte a bezáratását, és ideiglenesen más, bérelt helyiségben folyt a tanítás, de így hosszú hetek teltek el tanítás nélkül. A községben 200 tanköteles járt ebbe a két tante­rembe. Az államépítészeti hivatal főmérnöke és az iskolaszék már két év­vel ezelőtt javasolta új iskola építését, de mindeddig semmi sem lett be­lőle" [4]. Ugyanilyen jellegű jelentések, kérések és levelek érkeztek a me­gyei tanfelügyelőségre a tarnabodi, boconádi, verpeléti, nagyiváni, abasári, felsőtárkányi, felnémeti iskoláktól is. De nemcsak az iskolák tanítóitól, iskolaszékeitől érkeztek panaszok, hanem a tanfelügyelőség hivatalos kiszállásainak, látogatásainak jegyző­könyvei is hasonló megállapításokat tettek. Pl. „Az ecsédi rk. elemi iskola látogatása alkalmával a következő hányok állapíttattak meg a tanfelügyelő által: rosszak a kapuk, a kiskapu teljesen hiányzik, az iskola kéményei 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom