Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

körül becsurog az esővíz; az ablakok, kerítések rosszak, a tantermek nem jól fűthetők; az iskola nem kap elegendő fűtőanyagot; az iskola takarítását a tanulók végzik. Nincsenek szemléltető képek, új padok kellenének; az iskolai táblán az írás láthatatlan, újra kellene festeni (aláírás: Rusztek Károly tanfelügyelő)" [5]. Ugyancsak Rusztek tanfelügyelő írta 1928. június 13-án a Heves megyei Közigazgatási Bizottságnak a karácsondi iskola meglátogatása után: ,, . . . kevés a tanterem és a tanerő; a II. osztályos tanítónő 134 tanulót kénytelen tanítani. A padok, a tanterem padlója, az illemhely szinte használhatatlanok. Szemléltető képek nincsenek" [6]. A zaránki iskolaszék elnöke egyik jelentésében őszintén leírja, hogy milyen nyomorban él a falu lakossága: ,, . . . az ismétlőiskola nehezen tud működni, és rövidíteni kell az iskolaévet, mert a lakosság annyira szegény, hogy a szülők kénytelenek gyermekeiket munkába állítani kenyérkereset végett. Azonban mivel sem a falu határában, sem a környéken munkaalkalmat nem találnak, kénytelenek Dunántúlra menni summásnak" [7]. Az 1937 38-as tanévben Heves megyében 199 elemi, mindennapos népiskola volt 463 tanteremmel. (Ekkor ugyanis már megvolt a Klebelsberg Kunó által létesített 225 új tanterem, amit megyénk kapott.) A népiskolák megoszlása a következő volt 1937 38-ban: 41 állami népiskola 139 róm. kat. népiskola 9 református népiskola 3 izraelita népiskola 6 községi népiskola 1 társulati népiskola Az összes népiskolai beiskolázottak száma: 36 910 fő. Az ismétlőiskolák száma: 69. Tanulók száma: 2011. Gazdasági továbbképző iskolák száma: 90. Tanulók száma: 9874 [8], „Az 1937 38-as tanévben a tanköteles korúak több mint 20 százaléka nem részesült oktatásban" [9]. A szegény, 10—12 éves munkás- és parasztgyerekek a mezőgazdasági munkák idején beálltak dolgozni, télen pedig cipő és nagykabát hiányában nem járhattak iskolába. Megyénkben, főleg a déli, alföldi részeken — ahol sok tanya volt — az ifjúság nagy része úgyszólván teljesen írástudatlanul, műveltség nélkül nőtt fel. 1941-ben Heves megyében 30 000 analfabétát írtak össze, ami a lakosság 11 százalékát tette ki. Az iparos és kereskedő tanoncoktatásra nagy gondot a Horthy-korszak uralkodó osztályai nem fordítottak. A mesterek sokszor el sem engedték tanulóikat a késő délután kezdődő oktatás óráira. A fő cél az volt, hogy a szükséges praktikus ismereteket elsajátítsák, amelyekkel több hasznot hajthattak munkaadóiknak. Az általános kulturális színvonaluk emelésével egyáltalán nem törődtek. Heves megyében csak a 3 városban volt ipari és kereskedő tanoncoktatás. Számuk: pl. Egerben — ahol két iparostanonc- és egy kereskedőtanonc-iskola volt — az 1925 26-os tanévben összesen 716 tanuló. A nagy gazdasági világválság éveiben ez a létszám állandóan csökkent. Az 1931

/32-es tanévben pl. Egerben már csak 357 volt. 6* 83