Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

A nem anyanyelvi beszédértés és a beszéd készségeinek vagy képes­ségeinek kifejlesztése igen sok gyakorlást igényel. Mindezek csak akkor biztosíthatók, ha tanulóinknak idegen nyelvi hallási és beszédélményt tu­dunk nyújtani. Ezek a feltételek elsősorban a nyelvi laboratóriumban biz­tosítottak. A program elkészítésénél a „kis lépések elvéhez" való merev ragasz­kodás a tanulói aktivitás szempontjából nem elfogadható. Természetesen lehet ilyen gyakorlatokat is alkalmazni, de nem kizárólagosan, hanem más jellegű feladatokkal együtt. A kis lépésekben való előrehaladás ugyanis nem kíván önálló gondolkodást, nem igényel a tanuló részéről munkavég­zést, mechanikus, s mint ilyen unalmassá válhat. Jó példa erre a 8. oszt. programkísérlet tapasztalata. Itt ugyanis az új szavak gyakorlásánál ki­egészítéses programmal dolgoztunk. (Részletes leírását lásd később.) Rövid ismertetésként a gyakorlat lényege a következő: a magnetofonról egy-egy mondat hangzik el, ahol az utolsó szó hiányzik. Ezt az utolsó szót kell a tanulóknak megmondaniuk, ami nem más, mint a tanult lecke új szavai. Két-három ismétlés után a tanulók nagyszerűen kiegészítették. A prog­ram elvégzése után készített felméréskor az egyik tanuló a következőket írta: „Amikor a magno hiányos szövegét kellett kipótolni, egy-két gyakor­lás után belém idegződött a magnó szövege, és ha nem is mindig értem, de megtanultam a szavakat, s mondom a magnó után." Ebből látható, hogy egyrészt otthoni tanulás nélkül is képes anyagot elsajátítani, másrészt az verbalizmusba süllyedhet, ha nem gondoskodunk megfelelő kiegészítésről. Így tehát hiánykitöltéses programok többnyire szóban, ritkábban írásban lehetségesek ugyan, de csak mértékkel és bizonyos megkötöttségekkel. (Erről bővebben lásd később.) Éppen a tanulók aktivitásának biztosítása érdekében önálló, probléma­megoldó, változatos, gondolkodtató programokat kell beterveznünk. Ezért egy-egy lecke programozásánál ún. részprogramokat készítettünk. He­lyenként kombinált megoldást alkalmazunk, pl. amikor ellenőrzés folyik, vagy szövegfeldolgozás stb. Egy-egy leckéhez 4 részfeladatot (részprogramot) terveztünk. Ezen belül a 4. részfeladat — a szöveg feldolgozása — összetett jellegű. a) 1. részfeladat: az új szavak tanítása. A nyelvtudomány megállapí­tásainak megfelelően a szavakat nem elszigetelve, hanem mondatban mu­tatjuk be az ún. 4 fázisos feldolgozásban. Diafilm segítségével megteremt­jük a szituációt. A szituációnak megfelelő, lehetőleg anyanyelvi bemondó által előadott szöveg hangzik a magnetofonról. A szöveg normális beszéd­tempójú, általában háromszori meghallgatást igényel. Az egész esemény­sort bemutatjuk először a tanulóknak. Ezután következik a tulajdonkép­peni 4 fázisos gyakorlat: — a magnóról elhangzik a mondat (stimulus), — ezt megismétlik a tanulók (reagálás), — a magnó ismétel (megerősítés), — újra a tanulók következnek (itt javítják ki magukat, ha a második fázisban esetleg tévedtek. 71

Next

/
Oldalképek
Tartalom