Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)
Minden lehetőség világosan áll a tanuló előtt, csak le kell olvasnia a táblázatról. A következő órán kerítünk sort a -t végű igék felszólító módú alakjaira. A rendszerezésnél nagyobb súlyt kapott az összefoglalás a 7. o.-ban a mondat fő részeinek összefoglalásakor. A tanár néhány bevezető kérdéssel felidézte a tanultakat: Melyek a mondat fő részei? Az állítmány fajai? Az alany fajai? Mi a hiányos mondat? Ezután a tulajdonképpeni rendszerezést csoportos munkával végezték el. Az 5 csoport külön feladatlapokon a következő feladatokat kapta: 1. írjatok példákat az állítmány különböző fajaira! 2. Milyen állítmányokkal fejezi ki a költő a gondolatait, érzelmeit az Amott kerekedik c. költeményben? (Stilisztikai megfigyelés, koncentráció az irodalommal. A tanulók meg is állapították: az események elmondásakor igei, a leírásban névszói az állítmány.) 3. Milyen alanyokat találunk ugyanebben a szövegben? 4. Milyen szófajjal fejezhetjük ki az alanyt? (Példákkal!) 5. írjatok hiányos mondatokat, és állapítsátok meg, hogy mi hiányzik belőlük! A kérdésekre adott válaszok frontális megtárgyalásával lényegében át is ismételtük, amit a tanulóknak a mondat fő részeiről tudniuk kellett. Ebben az esetben pl. a csoportos munkaformát az a metodikai szempont indokolja, hogy a már tanult anyagot minél rövidebb idő alatt minél több szempontból át tudjuk tekinteni. Hasonló cél vezetett az óra második részében, amikor a csoportok azt a feladatot kapták, hogy alkossanak olyan mondatokat, ahol az alany és állítmány egyeztetésének legváltozatosabb formáival találkozunk. Az egyeztetés formáját természetesen meg is kell indokolni. Kérdés, hogy megszabott idő alatt (5 perc!) melyik csoport tudja a legváltozatosabb példákat gyűjteni. Éppen ennek az órának a 2. része rámutat a csoportos munkaforma felhasználásának egy másik fontos területére: az elsősorban stilisztikai célú, a fogalmazási készség fejlesztését szolgáló órákon ugyanis annál eredményesebb az óránk, minél több változatot látnak a tanulók maguk előtt. Ha pl. szövegátalakítási gyakorlatokat végzünk nyelvhelyességi és egyben természetesen stilisztikai szempontból, feltétlenül fokozza a tanulók munkakedvét, ha versenyszerűen kapják a feladatot: Melyik csoport szövege lesz a legjobb, legszebb, leghangulatosabb? Ilyen jellegű szövegátalakítással élhetünk akkor, ha pl. a mondattípusokat tanulják a tanulók, és azt a feladatot kapják, hogy bizonyos mondatokat alakítsanak át kérdő vagy felszólító mondattá. (Ennek nevelési vonatkozásai is jelentősek: kellőképpen udvarias-e a felszólítás?) — De alkalmazhatjuk az átalakítást a nyelvtani anyag más területén is (tegyetek a melléknevek helyére másik melléknevet, tegyetek tárgyat a mondatba stb., stb.). A mai nyelvtan tanítás egyik központi problémája az, hogy tanulóink megtanulják ugyan a nyelvtani szabályokat, ezeket általában tudják is, de tudásuk nem eléggé teljesítőképes: ismereteiket nem tudják gyakorlatban alkalmazni. Korunk társadalma pedig ezt kéri tőlünk számon. Éppen ezért kerestük a módját annak (mint azt már az előző óraismertetések is mutat•17