Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

1869-ben indul meg az Egri Egyházmegyei Közlöny, amely az egri érsekség hivatalos lapja, főleg az egyházmegye papjainak tájékoztatását szolgálja. A közlönynek két melléklapja is volt: az egyik a Cecília (1889— 91); egyházzenei szaklap; a másik a Népiskola c. tanügyi folyóirat a katolikus egyházi iskolák részére, amely Szatmárról került Egerbe 1874-ben. Egerben akkor már volt egy hasonló jellegű lap, az Elemi Tanügy. A két lap 1877-ben összeolvadt, és Népiskolai Tanügy címen létezett egészen 1912-ig. Egerben adtak ki még egy másik tanügyi lapot is, Hevesmegyei Tanügy (1896—1919) címen, amely az állami tanítóság orgánuma volt. 1870-ben jelenik meg a Népújság, ez a katolikus-konzervatív lap, Luga László szerkesztésében. 1872-től Egri Népújság címen fut tovább, 1893-ban összeolvad az Egerrel Luga László szerkesztése alatt. 1893 és 1910 között Egri Híradó, 1910-től ismét Eger címen adják ki. 1884-ben Eger és Vidéke címmel új hetilap indul. A Szabadelvű Párt lapja, liberális szellemű, főként a műveltebb polgárság és értelmiség igényeit elégíti ki. 1893-ban új nevet kap (Egri Űjság). Hetilap egészen 1908ig, amikor is napilappá alakulásával együtt eltűnik a tárca-rovat. Ám már 1900-tól állandó szépirodalmi melléklete volt; sajnos ez számunkra föllelhetetlennek bizonyult. Egerben volt a szerkesztősége egy megyei igényű lapnak, az ellenzéki Hevesvármegyei Hírlapnak is (1893—1919), amely három évig minden héten, 1896-tól pedig hetente háromszor jelent meg. Csaknem húsz évig élt az Irodalmi Szemle (1876—1893), szintén a fáradhatatlan Luga László szerkesztésében, majd még egy évig Irodalmi Közlöny címmel Babik József tanítóképezdei tanár irányítása alatt. Ez tulajdonképpen a Magyarországon megjelent könyveket és folyóiratokat kivonatolta, ajánlotta. Ezek tehát Eger hosszabb életű, tartósan megjelenő lapjai. Viszonylag sok, ha meggondoljuk, hogy napjainkban csäk egy újságja van az egész megyének, holott akkor Gyöngyösön, Hatvanban, Tiszafüreden stb. is jelentek meg lapok. Mi magyarázza, hogy egyszerre több lap is létezett egy ilyen kis városban, ahol a kultúra pártolása nem tartozott a divatos dolgok közé? Talán nem tévedünk, ha ezt a speciális körülményekkel magyarázzuk. Egyrészt azzal, hogy Eger egy óriási kiterjedésű érsekség központja volt, másrészt Eger iskolaváros jellegével. Működtek itt tudós papok, tollforgató tanárok, akik szívesen éltek a helyi publikációs lehetőséggel. És figyelembe kell venni, hogy bár Eger nem volt ipari város, mégis kialakult egy kicsiny, de művelt polgári-kereskedői réteg, amelynek társadalmi súlya és anyagi ereje nagyobb volt a város életében, mint számbeli aránya, és amely szintén igényt tartott saját lapra. A már említetteken kívül időről időre jelentek meg még városunkban kérészéletű — részben politikai, részben irodalmi — lapok. Ezek, mivel egyéni kezdeményezések voltak és vagy mert nem kapcsolódtak sem az egyház, sem a polgárság érdekeihez, vagy mert sem az egyház, sem a polgárság nem akart már több pénzt áldozni (hiszen a meglevő lapokat is nehéz lehetett eladni), a város közönyével folytatott rövid, hősies harc után egy-két év alatt csendesen kimúltak. Ilyenek voltak pl. az Egri Lapok (1879), a Heves Vármegye (1878—79), a Mátra (1863—64), a Magyar Bűn 421