Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

ügyi Csarnok (1880), a Regélő Themis (1880—82), az Egri Munkás (1910— 11) és az Egri Napló (1913—14). A munkáslapnak különösen nehéz lehetett egy olyan városban, ahol alig volt igazi munkásság, és ahol olyan erős volt a konzervatív egyház világi befolyása. Sajátos színfoltja Egernek, hogy 1913-ban itt adták ki a La Ver da Standardo c. eszperantó nyelvű folyóiratot és melléklapját, a Magyar Eszperanto-Újságot is. Vizsgálódásunk tárgya, hogy az orosz, ill. tágabb értelemben a Szovjetunió területén élő népek életéből, kultúrájából, irodalmából mit ismert meg az olvasó, mi jutott el hozzá. Az átlagember ismereteit újságokból, képeslapokból meríti. És a sajtó nem csupán az átlagemberre hat, hanem a magasabb műveltségüekre is. Adtak-e az újságok reális ismereteket a nagy keleti szomszéd életéről? Mi határozza meg a közlemények mennyiségét, jellegét, tendenciáját? Ezeket a kérdéseket már a Kozocsa—Radó-féle bibliográfia felvetette, és azóta e tárgyban több és megbízható munka áll rendelkezésünkre. Napjainkban már a fővárosi lapok ilyen vonatkozásai eléggé felderítettek, és így fogalmat alkothatunk arról, hogy mit ismert meg Oroszországból, az orosz kultúrából az, aki rendszeresen olvasta a lapokat. Minket a fővárosi lapok csak olyan mértékben érdekelnek, amennyire az egri újságok függvényei voltak e lapoknak. A politikai változások, a külpolitikai orientáció, ha nem is azonnal felismerhető módon, de hatott a kultúrpolitikára, gátolt vagy segített, kibontakoztatott vagy elfojtott. Az 1860 és 1914 között eltelt 54 esztendő belpolitikában a kiegyezés előkészítésétől a dualizmuson át a világháború kitöréséig terjedt. Ez a korszak az orosz kül- és belpolitikában is mozgalmas: orosz—török háború, lengyel felkelés, az orosz—porosz—osztrák katonai szövetség megkötése, a nálunk nihilistáknak emlegetett narodnyikok mozgalma és a munkásmozgalom kialakulása, az orosz—japán háború, az 1905ös forradalom. Mindezek az események a politikai híranyagon túl az érdeklődést is fel-fellendítik az orosz élet, az orosz és oroszországi kultúra iránt, bár ez nagymértékben függ a mindenkori osztrák—orosz politikai kapcsolatoktól is. De azért van valami sajátosan magyar is a szomszédhoz fűződő viszonyunkban: az oroszok iránt, akiket az újságok igen gyakran csak a pejoratív „muszka" néven emlegetnek, nem érzünk valami nagy barátságot, ellenségnek tartjuk — túl közel van még a világosi fegyverletétel. A „pánszláv veszély" is vissza-visszatérő téma: a magyarországi szlávok (szlovákok, horvátok) Oroszország felé irányuló orientációja igen közelről érintette és akadályozta a magyar—orosz kapcsolatok kibontakozását. Ez az orientáció, a szláv népek testvériségének felismerése már a XVIII. században általánossá vált valamennyi szláv nép körében. A Habsburgok uralma alatt élő elnyomott kisebb szláv népek vonzódása a hatalmas Oroszország iránt érthető volt, azonban e nosztalgikus vágyódásban nem tudatosult az az ellentmondás, hogy Oroszország maga is leigázott más szláv népeket. Az orientáció főként kulturális és nem politikai jellegű volt, nagy szerepet játszottak benne nyelvi és irodalmi kérdések. A „pánszláv veszély" fogalmának kialakulásához szerencsétlen történelmi helyzetek is hozzájárultak: a szabadságharc leverése, a horvátok szerepe eb422