Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

ségeit is. „Kiépült a hírszolgáltatás nemzetközi szervezete. A nyomdatechnika fejlődése lehetővé tette a nagyobb példányszámú újságok gyors előállítását, a gyors egymásutánban épülő vasutak pedig a gyors szállítást." (MIrLex III: 16.) A kapitalista sajtó egyik legjellegzetesebb terméke a Pesti Hírlap (1878—1944) volt: egyik politikai párthoz sem tartozott, hirdetési rovatából tartotta fenn magát. A század utolsó évtizedeire kialakul a polgári sajtónak valamiféle nemzeti-nacionalista liberális jellege, s ez a felemás politikai nézet heterogénné teszi nemcsak a lapok publicisztikai stílusát, de szépirodalmi — kulturális anyagát is. A rovatok összemosódnak, vezető szerephez jut a tárca, egyre növekszik a kulturális anyag, majd megszületik a bulvárlap. A közönség igényeinek kielégítése nagyon különbözővé teszi a politikailag amúgy is különböző lapokat. A művelt, ellenzéki hangoltságú városi polgársághoz és az értelmiséghez kívánnak szólni az olyan lapok, mint pl. a Budapesti Napló (1896—1918), melynek Ady is munkatársa volt; a legprimitívebb olcsó népszerűséget hajhássza gyilkosságaival, rendőrségi híreinek nagy számával a Friss Újság (1896—1951). Táncsics 1848-as munkáslapjának utódaként megjelennek a különböző szocialista színezetű lapok, közülük a leghatékonyabb a Népszava (1877—). Sajtóorgánumai vannak a jobboldali, katolikus ellenzéknek is. Mindezekben a lapokban, s a többiben is — fővárosiakban s az egyre sokasodó vidékiekben egyaránt — megfigyelhető az a tendencia, hogy a politikai közvéleményformálást szolgáló cikkek mellett egyre növekszik mind a magyar, mind a külföldi vonatkozású kulturális anyag. Ez utóbbinak természetesen legnagyobb része szintén híranyag, s elsősorban a nyugati kultúrával kapcsolatos. Fokozódik az irodalom szerepe, ezen belül a fordításirodalomé is, ám ugyancsak szép számmal találhatók zenészek, énekesek, együttesek vendégjátékáról szóló kritikák és egyéb, a kulturális tájékozódást szolgáló cikkek is. Politikai jellegű laptól ennél többet nem is lehet várni — nem ez a célja. Természetesen egész más a helyzet a kimondottan szépirodalmi vagy kulturális folyóiratokban: A Hét, a Nyugat egyre erősebben tekint ki a világba, s Kelet felé is. A kulturális orientáció természetesen a politika függvénye, s hogy a keleti (orosz és egyéb) kultúrából, főleg pedig az irodalomból mi jut el hozzánk, az nagyrészt azon múlik, az illető író német és francia nyelvterületen mennyire lett közismert. Az egri sajtó története 1838-ban kezdődik, amikor Joo János rajztanár kiadja Héti Lapok c. ,,műtudományi" lapját. Ez nem a mai értelemben vett hírlap, hanem időszakos kiadvány, amely pártolók hiányában egy év múlva megszűnt. Az Egri Hetilapok is csak 1846. november 14-től 1847. január 30-ig állt fenn, utóda, a Hetilapok pedig csak nyolc hónapig, 1847. szeptember 30-ig. A szabadságharc utáni bénultságból 1860-ban. kezd ébredezni az egri sajtó, ebben az évben indítja meg Danielik József Egri Értesítőjét, amely 1862-től Egri Posta néven él még egy évig. Ekkor Danieliktől Szabó Ignác veszi át a lapot, amely most már életerősnek bizonyul és Eger néven harminc évig, tehát 1893-ig hetente kiadásra kerül. Ettől a laptól számíthatjuk a rendszeres sajtótájékoztatás megindulását Egerben. 420