Az Egri Ho Si Minh Tanárképző Főiskola Tud. Közleményei. 1971. (Acta Academiae Paedagogicae Agriensis : Nova series ; Tom. 9)

Olyan próbálkozásról is beszámolnak kartársaink, hogy lényegében az Örsi csoportbeosztást vették alapul: az őrsöket kettébontották. Céljuk az volt, hogy figyelembe vegyék a már eddig kialakított kapcsolatokat [4], Az alsó tagozatban az életkori sajátosságok figyelembevételével esetleg elfogadható ez az elgondolás is. Ha azonban valóban életszerűvé akarjuk tenni a csoportmunkát, akkor a legcélszerűbbnek az látszik, hogy különböző felkészültségű, más szemponttól (pl. őrsi beosztás) független csoportokkal dolgozzunk. Mind Fábián Zoltán [5], mind Búzás László [6J részletesen foglalkozik a csoportalkotás általános kérdéseivel, és alapos elemzésükből ez a szervezeti forma tűnik a legcélravezetőbbnek. A Stockholmban megrendezett nemzetközi pedagógiai szimpozion is azt rögzíti, hogy a társas nevelés céljait szem előtt tartva legmegfelelőbb a heterogén összetételű kiscsoport [7], A cs o p o rt f el ál 1 í tás sokkal lényegesebb mozzanat, mint azt első pillanatban hinnénk. A jelentőségéből következően rendkívül gyorsan fejlődő szociálpszichológia legújabb vizsgálati eredményei [8] is felhívják a figyelmünket arra, hogy a modern társadalom csoportszerkezete rendkívül tagolt. Egyetlen nap leforgása alatt is igen sokféle csoportalakzattal kerülünk kapcsolatba: család, munkahely, barátok, szomszédság, társadalmi és politikai szervezetek stb. Bár ezeknek a különféle csoportalakzatoknak más és más a funkcionális szerepe az egyén életében, mégis — ma már nyilvánvaló — az életre való felkészítés szempontjából rendkívül lényeges, hogy már a gyermek is megszokja a különféle csoportalakzatokat, és megtanulja azt is, hogyan kell a különböző csoportokkal eredményesen és kellemesen együttműködnie, akár munkáról (tanulási feladat), akár szórakozásról (játék) van szó. Mindezek alapján úgy gondoltam: munkánk akkor lesz a legeredményesebb, hogyha a csoportok kialakításánál a véletlen és a szándékosság egyaránt szerepet játszik, mint az életben is. A tanulókat tehát az ülésrendnek megfelelően, padsorok szerint osztottuk csoportokba, de az esetleges egyéni kívánságokat lehetőség szerint figyelembe vettük. A munka természetétől és az osztály létszámától függően 4—6 volt a csoporttagok száma. Kisebb csoportok a frontális összefogást nehezítik meg, sőt szinte lehetetlenné teszik, nagyobb létszámú csoport esetén viszont az egyének nem jutnak szóhoz. Néhány gyakorlati órán több lehetőséget is kipróbálva jutottunk erre a megállapításra. A csoportalakítás szempontjainak számbavétele után azt a kérdést is tisztáznunk kellett: mit is kell értenünk tulajdonképpen csoportmunkán. Ebben a kérdésben sem egységesek ugyanis a vélemények sem a szakirodalomban, sem az eddigi óraleírásokban. A különböző lehetőségeket tanulmányozva a nyelvtanórákon a tantárgy sajátos jellegéből következően a korszerű csoportos foglalkozásnak azt a szervezeti formáját találtuk a legeredményesebbnek, amikor az egész osztályt mozgósítottuk ugyanannak a közös célnak az érdekében, de ezt a közös célt 4—6 tanuló közös erőfeszítéssel, leleményességgel, munkaszervezéssel önállóan igyekezett megközelíteni más és más, a tanár által megjelölt úton. Ezáltal a csoportmunkában a rendszeres osztálymunka keretén 37